Seite - 568 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

568 meghaladó öt alakkal; a másik a Zsigmond-kapu, melynél a szikla áttörését Farkas fejezte be, díszítményét pedig 1770 körűi fivére, jános, készíté. Ez utóbbi később császári udvari szobrászul és a vésnökiskola igazgató- jául Bécsbe nyert meghívást, a hol 1810-ben meghalt. Tanítványa volt Matzenkopf Xav. Ferencz cs. kir. éremmetsző és vésnök, utolsó sarja a hasonló nevű salzburgi művészcsaládnak, mely a kitűnő veretű salzburgi érmek által a múlt században egész Németországban általánosan ismere- tessé vált. Végűi utolsónak megemlítjük Nesselthaler András (1748—1821) salzburgi udvari festőt. Születésére nézve bajor, de 1789-től haláláig Salzburgban működött; igen termékeny volt; olajfestményei és freskoképei elismerésre méltók; de különösen kiválóak viaszfestésű képei. Jeromos, az utolsó uralkodó érsek, különösen azért hívta meg Nesselthalert Salzburgba, mert a képírás e technikájában, melyet Olaszországban mesteri tökéletes- ségig elsajátított, kiváló művész volt. Az érsek viaszfestésű képeinek gyűjte- ménye, melyet Nesselthaler állított össze, s melybe ő körülbelül 60 képet festett, a maga nemében páratlan volt. Nem tudni, hova lett e gyűjtemény; a rezidencziában csak néhány darab van meg belőle. A mester többi művei közül is csak néhány oltárkép maradt meg Salzburgban. Új kor. Az elernyedt renaissance vége, a merev formaság, azzal a néhány alkotásával, melyre még alkalma nyilt, meglehetősen keveset alkalmatlan- kodott Salzburgban. Jeromos herczeg-érseknek nem igen volt kedve az építéshez; számító és takarékos fejedelem létére megelégedett azzal, hogy helyreállította, javította és befejezte az elődeitől rámaradt gazdag építészeti örökséget. Jelentékenyebb új építményt nem emelt. Az 1803-ban végre- hajtott saecularisatio véget vetett uralkodásának és avval együtt az ezer éves egyházi uralomnak is. Ezt mintegy a lenyugvó nap utolsó sugarainak világítása, 1806-ig Ferdinánd egykor toskánai nagyfejedclemnek, mint salzburgi választófejedelemnek uralkodása követte, mely szerencsés volt, de sokkal rövidebb, semhogy valami nagyobbat alkothatott volna; ezután sokáig tartó viszontagságos háborús idők következtek ; Salzburg városát és a tartományt barát és ellenség egyaránt megsarczolta és sanyargatta; ehhez járúlt az uralom gyakori változása úgy, hogy a közállapotok alapjukban