Seite - 569 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

569 megrendültek és lehetetlenné vált, hogy a lakosság magát összeszedje. Ez állapotok ismertetése a történelem keretébe tartozik. A helyzet csak 1816-tól kezdve szilárdult meg, midőn a tartomány, bár jól megnyirbálva, mint „Salzburg herczegség" végleg az osztrák monarchiába kebeleztetett. Ekkor a Habsburgok szelid kormányzása alatt föléledt a jobb napokkal kecsegtető remény is. De sokkal nagyobb volt a kimerültség, semhogy e jobb napok azonnal beköszönthettek volna. Különösen Salzburg városa sokáig sínylette az átélt viszontagságokat. A balsors ezt legkeményebben sújtotta; jóléte és keresete megsemmisült. Egy tartomány fővárosának, egy fényes egyházi fejedelmi székvárosnak rangjáról szerény kerületi várossá sülyedve, rég megszokott és bő jövedelmi forrásaitól megfosztva a csöndessé lett város erődítményei mögött éveken át örömtelenűl, félig elszunnyadva tengődött. Tágas tereit fölverte a gaz. Hogy a nyomor teljesebb legyen, 1818-ban kiütött a már többször említett tűzvész, mely a város Salzach jobb parti felének nagy részét elhamvasztotta, s a mit a tűz megemésztett, azt terv nélkül és szegényesen állították helyre úgy, hogy még a negyvenes évek elején is voltak egyes romok. Könnyű belátni, hogy ilyen állapotok között Salzburgban szó sem lehetett újat alkotó tevékenységről az építés terén. Ehhez járult még, hogy a várost, mint megerősített helyet, az építési tilalom is korlátozta; de az építkezés e nélkül sem nyert volna nagyobb lendületet. Hiányzottak hozzá a legelső föltételek : a kedv és a pénz. De nem tekintve a szomorú okokat, Salzburg e pangással végre is nem sokat veszített; hisz ugyanez idővel egybe esik a művészet és kivált az építés mély hanyatlása a merev klassziczizmus, melylyel kifogyott a renaissance végső életereje; az utána következő évtizedekben általán keveset építettek és a mit építettek, azzal is tájékozatlanúl tapogatóztak; annyira hiányzott a művészet és a formák iránti érzék, hogy az ma szinte megfoghatatlan. E korszak Salzburgban sem alkothatott volna kiváló műve- ket. Azokból a siralmas épületekből, melyek oly nagy városokban, mint Bécs és München keletkeztek, következtetést vonhatunk, hogy félre eső kis városoknak mi jutott volna. E tekintetben eléggé világos bizonyítékunk van abban is, a mit a leégett városrészben fölépítettek; szinte örülni kell, hogy legalább a régi építészeti emlékek érintetlenül estek át e válságos időn. Csakis századunk közepe felé kezdett Salzburg ismét föléledni. Ehhez mintegy bevezetésül szolgált Mozart emlékszobrának fölállítása 1842-ben, F.-A. 72