Seite - 572 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

572 kivűl — mert e téren is sok mulasztást kelle pótolni — nagy terjedelmű, művészi becsű, sőt mondhatni, cmlékszerű épületek emelkedtek. Csak a legjelentékenyebbekre szorítkozva megemlítjük az előkelő izlésű gyógy- épületet, az úszóházat, a különféle fürdőket, a községi iskolát, a nemes barokk izlésű műcsarnokot, a bazárt és több vendégfogadót. Egyidejűleg néhány egyházi testület vallásos és jótékony czélú tekintélyes épületeket emelt. Ezek sorát mintegy száz és részben fényűzéssel épített lakház és két óriási nagyságú bérpalota egészíti ki, melyek azonban méreteiknél fogva inkább illenének a bécsi körútra. A Salzach folyón kőből és vasból négy híd is épült, az Untersbergnek Fürstenbrunnen nevű ismert forrásából pedig nagy bőségben kitűnő ivóvizet juttat a városba a vízvezeték, mely valóságos remekműve a hydrotechnikának. Ezek a legújabb időnek említésre méltó vívmányai. Ha végűi számba veszszük a város környékén keletkezett nyaralók és egyéb épületek sokaságát, nagyítás nélkül mondhatjuk, hogy Salzburg az utolsó három évtized alatt az építészet harmadik virágzási korát élte meg, mely merőben különbözik ugyan az előbbiektől, de termékenységre nézve nem áll azok mögött. A legutóbbi virágzás idejében különösen a polgári házat fejleszté ki az építészet és pótolta a régi Salzburg által hagyott hézagot. Ez a tetszetős, vidám külsejű új alkotás oly jó összhangban van a réginek komolyságával és méltóságával, hogy a gyönyörű vidéken fekvő megifjodott város igazi gyöngy Ausztria és Németország városai sorában. Ötven évvel ezelőtt bizonyára nem is álmodta, hogy ilyen életre fog ébredni. Az élők után keressük föl a holtakat. Salzburg újabb alkotásai között talán a legszebb, de minden esetre a szó szoros értelmében leginkább emlékszerű az új községi temető, melyen a nemes művészetű építészet a szép fekvéssel lélekemelő hatású egészszé olvad össze, és mely egészen elkészülve, a legszebb temetők közé fog tartozni német földön. A város gyarapodásával a régi és az egészségi követelményeknek épen nem meg- felelő temetők annyira megteltek és a házak közé kerültek, hogy új, kellő távolságban fekvő, elég nagy és minden tekintetben czélos berendezésű temető létesítése mellőzhetetlen kötelességévé vált a városnak. A hatóság nagy költséggel ugyan, de szerencsésen tett eleget e kötelességnek. A terje- delmes temető alakja négyszögű, oldalai enyhén kidomborodnak, homlokzatát oszlopsor díszíti, a sarkokon pavillonok emelkednek, középen pedig magas boltozatos csarnok szolgál főbejáratúl, mely tiszta renaissance művészetű építmény, változatos, de természetes színű téglából. Fehér márványból és