Seite - 579 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

579 az jellemez, hogy aránylag nagy benne a cselédtartás. Egy-egy gazdaságnál a sík földön átlag 3, a hegységben 8, sőt egyes udvarokon 20—25 cselédet is tartanak egész éven át, s ennek költségei annál jelentékenyebbek, mivel- hogy a szokás szerinti ünnep- és vasárnapokon felül még 36 nap van olyan, mely különböző alkalmakból és szokásból elvonatik a munkától. A gazdaságilag mívelt talaj, mely 65.308 hektárral csak egy tized- részét teszi a tartomány egész termő területének, mindenütt közepes agyag- talaj. Tiszta homok vagy tiszta agyag ritkán fordul elő; a termények, különösen pedig a szemes termények megválasztása tehát főként attól függ, hogy a dűlőknek védett, napos fekvése van-e. A talaj mívelésére a meglehetős zord, változékony és nedves éghajlat- nak is nagy hatása van. A hideg, fölötte szigorú tél, mondhatni, csaknem mindig átmenet nélkül csap át a nyárba, mely gyakori zivatarral, zápo- rokkal, sokszor jégesővel jár. Az évi csapadék 500 párisi vonal, sőt több is, tehát meglehetős nagy. Azonfelül gyakran jelentkeznek kései fagyok, melyek ellen a Pinzgauban és Lungauban az úgy nevezett dérfüstölés által igyekeznek védekezni, a mi abban áll, hogy fagygyal fenyegető éjszakákon halmokba gyűjtött rőzsét, gazt s más effélét gyújtanak meg. Az így támadó füst elterül a völgyön s úgy marad egész napkeltéig, oltalmat nyújtva a növényzetnek. Ezek az éghajlati állapotok csak a síkságon, Mattsee, Neumarkt, Oberndorf és Salzburg-Lend járásokban engedik meg a három nyomású gazdaság rendszeres űzését, több vagy kevesebb búza vagy rozs, s hatá- rozottan túlnyomó zabterméssel. Az ugar részben feltöretlen és bevetetlen marad, de egy részében mindenütt veres lóhere, burgonya, kender, sőt takarmányrépa is termesztetik. Azonban a gabnatermelésnek még itt is erősen kell küzdenie, mivelhogy a szigorú telek sűrű vetést követelnek, és pedig búzából 3, rozsból és árpából 4, zabból 5—6 hektolitert hektáronkint, úgy, hogy az aratás az elvetett magnak csak a háromszorosát vagy négyszeresét, zabnál legfölebb ötszörösét vagy hatszorosát adja meg. A tartomány hegyes vidékein az ekart-gazdaság dívik, mely hatalmas támaszúl szolgál az alpesi gazdaságnak és állattenyésztésnek s az alpesi tartományoknak gazdasági tekintetben sajátszerű jelleget ad. A mívelésnek ezen módja mellett, a szerint, a minő a talaj jósága és fekvése, két-három éves gabnatermelés ugyanannyi évi szénatermesztéssel váltakozik. Rosz talajnál előfordúl az is, hogy a több éven át tartó szénatermesztést csak egy évi gabnavetés szakítja meg. De a 73*