Seite - 580 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

580 vetőmagban való nagy szükséglet mindig megérezteti nyomasztó hatását különösen a szántómívelés alá fogott földeken. A fűállományba sűrűn keve- redik ugyan a gyom és leveles növény, de máskülönben minden külön vetés nélkül sarjad a gabnatarlóból. Legjobban kifejlődik mindjárt a gabnaaratásra következő esztendőben, s jól fekvő helyen 30—35 métermázsa szénát és sarjút is ad hektáronkint. A talaj megmunkálásához a közönséges vas-ekét hasz- nálják, melylyel 4—6 barázdából álló keskeny földszalagokat szántanak föl. A tartomány hegyes vidékein azonban a fordító és kettős eke a gyakoribb. Meredek helyeken gyakran 3—4 ember is szükséges, a ki a vonó állatot hajtsa, az ekét tartsa s a trágyát, melylyel nem szabad fukarkodni, elszórja. Hogy Salzburg gabnatermelése mennyire ki nem elégítő, mutatja az, hogy a tartomány évenkint mintegy 400.000 hektoliter búza, rozs és árpa bevi- telére szorúl. A többnyire trágyázatlan rétek termése igen különböző a szerint, a mint patakok vagy folyók által öntözött termékeny völgyekben fekszenek, mely esetben könnyen adnak 25—30 métermázsa szénát és sarjút, vagy pedig fönn a hegyekben alkotnak kisebb oázokat, melyeken rendkivűli erőfeszítéssel, sőt gyakran életveszélylyel megy végbe a kaszálás, s melyek alig minden második vagy harmadik évben szolgáltatnak 3—4 métermázsa — az igaz, hogy kitűnő minőségű — szénát, a melyet aztán télen szánkákon hordanak haza. A tartománynak fában való korábbi nagy gazdagsága s az időjárás megbízhatatlansága azt a gyakorlatot fejlesztették ki, hogy a szénát a völgyi réteken is ott helyben számtalan apró fa-színekben — Holzstadeln — helyezik el s csak télen szállítják be a gazdaságba. A posványos helyeken levő savanyú szénát termő rétek, valamint az 1.000 hektárt meghaladó nádas mocsarak részint lótakarmányt, részint almot szolgáltatnak, mely utóbbi e tartományban igen keresett, mivelhogy ritka. E hiány, párosúlva az istállók czélszerűtlen berendezésével, a marha- tenyésztésre fölötte káros hatású. Ez úgy nevezett gödör-istállóknak, — s a hegyek közt mind ilyenek vannak — sem kövezett vagy kipadlózott földjük, sem a trágyalevet levezető csatornájok nincs, és a trágyától az alatt, míg a marha az istállóban van, csak egyszer tisztítják meg február- ban s másodszor csak akkor, mikor a marha az Alpesekben legel. így hát a jószág folyton trágyában áll és hever, a mi bizony nem valami épületes látvány.