Seite - 582 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

582 a síkföldi városok : Salzburg, Maxglau, Maria Plein, Siezenheim és Oberndorf vásárain, mint a hegyvidéken St. johannban és Zell am See-ben. A többi városok: Saalfelden, Mittersill, Radstadt, Mauterndorf, St. Michael stb. vásárainak inkább csak a helyi forgalomra van jelentősége. A vásári évi forgalom összege több mint 45.000 darab marhát mutat föl, de ennek egy része Tirolból, Stiriából és Karinthiából származik s átvitelkép megy a szomszéd tartományokba. Németországba azonban mint- egy 15.000 darabot szállítanak ki, s a beltenyészetű birkából is ugyanezt az útat veszi 10—20.000 darab. A marhatenyésztés s a tehenészeti termékek képezik a tartomány legfőbb jövedelmi forrását. A marhatenyésztésre az Alpesek és az azokon űzött alpesi gazdaság nyújtják a legszélesebb alapot. Több mint 200.000 hektár alpesi és több mint 4.300 hektár más legelő négy tizedrészét teszi az egész termő terü- letnek. Ehhez járúl még az erdőállományokban gyakorolt csaknem hason- értékű legeltetési jog kerekszám 56.000 szarvasmarha részére. De hogy mily jelentősége van az Alpeseknek Salzburg marhatenyésztése tekintetében, kiderül abból is, hogy a nélkülözhetetlen igavonó marha s néhány házi tehén kivételével, a tartomány marhatenyésztő részeinek összes szarvasmarha- állománya kora tavasztól késő őszig az alpesi legelőkön tartatik. A magas hegyek levegőjében való folytonos mozgásnak s az alpesi fű zamatos tápláló erejének köszönheti a pinzgaui ló és szarvasmarha azokat a jó tulajdonait, melyekről világszerte ismeretes. A legjobb alpesi legelő a Pinzgauban s részben a Pongauban található, és pedig azokban a keskeny völgyekben, melyek a Tauern hegység fő lánczának éjszaki menedékein a hegynyúl- ványok között a Salzach-völgye felé képződtek. Kevésbbé jók az alpesi legelők a Lungauban s a hegyi vidékeken kivűl eső járásokban. Az inkább dél felé lejtő Alpesek általában kisebb értékűek. Hogy az Alpesek egyes vidékei meddig s mily állatfajták számára használhatók legelőnek, az legfőképen a helyi körülményektől függ. Meg- különböztetendők a kedvezőbb fekvésű, tartósabban használható, bujább növényzettel borított Elő-Alpesek és a magas Alpesek. Tavaszi legeltetésre május 25-étől június végéig az Elő-Alpesek, nyári legeltetésre július elejétől szeptember elejéig a magas Alpesek, őszi legeltetésre végűi szeptember végétől október 12-éig megint az Elő-Alpesek használtatnak. A növendék- marhát és a kisebb jószágot tavaszi legeltetésre többnyire nem hajtják ki a tehenekkel az Elő-Alpesekre, hanem ez idő alatt otthon szénán, aztán