Seite - 589 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

589 nősen a Lungauban, — úgy szintén a legfelső határokig terjedő tarvágás mindenütt ott hagyta szomorú nyomát, mely nem egyhamar lesz eltörülhető. Mert ezek az állapotok a salzburgi alpesi népnek mezőgazdaságára is rá nyomták gyászos bélyegöket. A paraszt ahhoz levén szoktatva, hogy gazdasági boldogulását az állami erdőkben gyakorolt faizási, legeltetési és alomszedési jogának mennél nagyobb kiterjesztésében keresse, soha sem barátkozott meg teljesen a gazdaságát bensőleg felvirágoztató hasznosabb törekvésekkel. így nőtt a tartomány számos vidékein nagyra ama kárhozatos istáló-gazdaság, mely mellett az állat, ha meg nem mentené az évenkint visszatérő legelő-időszak, ott pusztúlna el a köréje halmozott alomhegyek között. így keletkezett a fasövényeknek az a töméntelen mennyisége, melyeknek hosszát Steinhäuser udvari tanácsos, a salzburgi erdők állapo- tának ez alapos ismerője, 10.700 kilométerre becsüli; így azok a szénapajták — Heustadl —, melyek több mint 100 négyszöghektár telekterületet borítanak. Aztán mennyi munkát kiván e fapusztító berendezkedések fönntartása! Az az agrarius guerilla-harcz, mely a zöld asztalok, meg a paraszt-udvarok között egyre folyik, szintén nem űzhető erkölcsi kárvallás nélkül. A mi e viszonyoknak végleges rendezését még remélni engedi, az mindenek előtt a salzburgi erdőtalajnak kitűnő termőképessége, aztán az állami erdőigazgatásnak azon komoly törekvése, kivált 1873 óta, hogy az erdőgazdaságot szilárdabb alapokon rendezze, végre a közigazgatási erdőszolgálat közegeinek mindenütt tapasztalható beavatkozásai, melyek emitt erdőket vetnek zárlat alá, amott az irtásoknak vetnek gátat, másutt ismét erdőültetéseket rendelnek el. Az erdész munkáját ily körülmények között nem igen szokták megköszönni. Annál méltóbb az elismerésre, hogy, ha lassan is, de gyümölcsözőnek mutatkozik. A jelzett erdőviszonyokból önkényt következik, hogy a folyók melletti csekély ligeteket kivéve (3.585 hektár), a szálerdőmívelés az uralkodó 100—140 éves fordával, a síkságon kisebb, de a magas hegyekben nagyobb időközzel is, mert itt nem ritkán kétszáz, sőt több éves állabokkal van a fejszének dolga. A nagy erdőbirtok általán a tartamos használat elve után indúl s az üzemet, némely még rendezés alatt álló kerületek kivételével, rendszeresen osztotta be. A síkságon a kedvezőbb fekvés és a rendezett jogviszonyok az erdőgazdasági üzemnek szabadabb kifejlődést engednek, a mint annak örvendetes példáját a báró Mayr von Melnhof-féle 4.450 hektárnyi, ez előtt kincstári erdőbirtokon látjuk.