Seite - 590 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2
Bild der Seite - 590 -
Text der Seite - 590 -
590
Egyébiránt itt csak az állami erdőség és az uradalmi birtok dönt hatal-
mas területével (202.787 hektár, ebből 122.673 hektár erdő). A korábbi
időkben divatozott nagy tarvágásokkal itt is fölhagytak ép úgy, mint álta-
lában az alpesi állami erdőkben. Az újabb rendszerű erdőbeosztás kisebb
vágás-sorozatokat rendez, mozgalmasabbá teszi a vágást s a magas hegy-
öveket, a meredek hegyoldalokat és a természet által kijelölt egyéb véderdő
területeket a szálaló vágatásnak engedi. Hivatalos adatok szerint az erdő-
terület 35.4 százaléka tarvágással és nyomban rá következő ültetéssel,
ritkábban vetéssel, 34.8 százalék fokozatos felújító vágásokkal, 29.8 százalék
szálalással míveltetik.
A kisbirtokosoknak, mint érintettük, csak a sík vidékeken vannak
erdei (mintegy 30.000 hektár) s azok kielégítő állapotban vannak. A hegye-
ken majd mindenütt elpusztúltak. A korlátozatlan lomb- és alomgyűjtés,
az új vasúti összeköttetések által könnyebbé tett fa-értékesítés, a tarvágások
helyén az új ültetések elmulasztása, ellenben a legeltetésnek annál nagyobb
mértékben üzése, ezek a paraszt erdők pusztúlásának az okai. Különösen
a Pongauban volt ez így, hol legújabban gomba módra szaporodtak az apró
fürészmalmok s a rönkőfát a völgyek legtávolibb zugaiból is magokhoz
vonták. Erdőmívelésről azért csak a nagy erdőbirtokokon lehet szó, a hol
nagy gondot és áldozatot fordítanak rá. Paraszt erdőkben mívelésre csak
a sík vidéknek már említett részében és ott találunk, a hol az erdőtörvény
kényszere léptette életbe, vagy állami segély tette lehetővé. A hegyvidéki
paraszt nem hiszi, hogy az erdő mesterséges nevelése sikeres lehessen. Az
állami erdőkben az 1873 —1882 közti évtizedben 5.700 hektárt vetettek és
ültettek be s a faiskolákat több mint hatszorosra emelték. Csakhogy mindez
még messze van attól, hogy a nagy terjedelemben elmulasztott erdősítéseket
pótolja. Az állandónak Ígérkező fatermés és a tényleges fafogyasztás közötti
viszony nem igen nyújt bíztató kilátást. Az erdők jelenlegi fatermő képes-
ségének és a tartomány faszükségletének meglehetősen biztos becsüje azt
mutatja ugyan, hogy emezt fedezni birja amaz; csakhogy a fa kivitele
emelkedik s az új közlekedési utak új irányokat is nyitottak számára.
Ez előtt leginkább csak a hajózható, tutajozható és úsztatásra alkalmas vízi
útakat használta, de ma már, a Duna felé való tutajozás is csökkenvén, a
vasutakat használja. A lungaui fának egy része a szabályozott Mura mentén
az adriai tengerpart felé veszi útját, míg a Salzach nagy gyűjtőhelyeinek
tűzi és haszonfáját a Gizella-vasút szedi föl.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg)
- Band
- 6/2
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1889
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.07 x 21.88 cm
- Seiten
- 298
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch