Seite - 595 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Felsö-Ausztria ès Salzburg (Salzburg), Band 6/2

595 megedzett iparkodó népével, különösen a bánya- és kohóipar ápolására, mondhatni, teremtve volt. Ez utóbbival szoros kapcsolatban volt az ország gazdasági virágzása s ebben keresendő ipari szorgalmának korai kezdete is. A bányászat és kohászat föllendülésével egyenlő mértékben emelkedett a kereskedés és ipar s ezzel együtt polgárok és vidéki lakosok jólléte, annyira, hogy úgy a fővárosban, Salzburgban, a souverain egyházfejedelmek ez egy- kori székhelyén, mint a tartomány többi részeiben a fényűzés jelentékeny fokra emelkedhetett s a műipar figyelemre méltó kifejlődést nyerhetett. Ha végig pillantunk az építési műemlékeken s Salzburg városának múzeumain, fölismerhetjük régi virágzását a műiparnak, melynek Salzburg ipara egyes ágaiban (ezüst-filigran-, márványmunka) ma is fellelhetők a nyomai. Salzburg iparának története a lakosság gazdasági életébe mélyen bele- nyúló visszaeséseket is mutat. Ott vannak a vallásháborúk, melyek Salzburg iparos népességének nem csekély részét pusztították el; ott a háborús események s a gyakori uralkodóváltozások e század elején. És a tartomány ipara nem csekélyebb mértékben, mint ezek s ezeknek a következményei miatt, a faszén segítségével való vastermelés hanyatlása miatt is szenvedett. A vasipar virágzásának föltételei az utolsó évtizedek alatt jelentékenyen módosúltak. Nem az éreznek kitűnő volta s a vízi erőknek nagy bősége, melyek a tartomány erdős völgyeit a legkitűnőbb vas előállításának oly kiváltságos helyeivé tették, nem ezek ma a vasipar jó vagy balsorsára a döntő tényezők, hanem az, vájjon nyerhetni-e biztosan olcsó, főleg ásatag tüzelőanyagot. Az új kohászati eljárás, mely a csekélyebb értékű nyersvas további földolgozását ásványi tüzelőanyagok segítségével teszi lehetővé, szövetkezve a bányászatnak és kohászatnak a nagy-ipar felé hajló irányával, az alpesi völgyek egykor annyira virágzó vasiparának versenyző képességét csak egyes kedvező helyzetű üzletekre szorította. Különösen az nehezedik nyomasztó sulylyal a tartomány vasiparára, hogy a faszén ára felszökkent s hogy annak a kohóművek állandó munkában tartásához szükséges mennyi- ségben nyerhetése egyre kétesebbé vált. Ehhez járúltak az 1873-ki válság pusztító következései, melyek a kisebb tőkéjű vállalatoknak egész sorát semmisítették meg mind örökre, melyek pedig kedvezőbb körülmények között talán fönnállhattak volna. A ki bejárja, azokat a völgyeket és völgy- zugokat, melyekben egykor a hámorok messzehangzó, tompa bakóütései, a nappal füstölgő és gőzölgő, éjjel pedig szikrafellegeket okádó vas-olvasztó- kemenczék, vagy a hengerművek és vasöntő-műhelyek fényesen világló tüzei 75*