Seite - 5 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

5 erdők és rétek borítják a hullámzó, itt-ott alacsonyabb sötét kúpok által megszaggatott talajt s minden magaslatról nyári lakok és tanyák mosolyog- nak felénk. Itt kelet felé már legutoljára találkozunk azzal a festői csopor- tozattal, mely a völgyeket a széles fennsíkhegységek alján annyira kiemeli, ama gazdag változatossággal, melyet a zárt tóöblök tagozódása alkot. A kerthez hasonló völgyben fekszik az élénken látogatott Aussee fürdő a Traun folyó forrásáúl szolgáló három pataknak egyesülésénél, tehát épen azon a ponton, a honnan tájképi szépségeiről egyaránt híressé lett két völgy- részlet meglátogatására lehet kiindulni. Az éjszaki ág innen nem messzire a Dachsteinnak távol dél felől lecsillámló jégmezőivel szemben Ó-Aussee barátságos vidékévé tágúl. Ennek a völgynek a hátsó részét a Trisselwand kőfalai alatt egy tónak sötétlő tükre borítja, melynek sötétzöld habjai egy sziklaelőfok tövét megkerülve, egészen a magános tavi rétig terjengenek. Ott azonban, a hol a Loser és Trisselwand sziklakarjai ölelkeznek, magasan a fennsíkon számos havasi legelő fekszik s több órajárásnyi ösvény vezet kopár kősziklákon át magános csöndes hegyi tó mellett a hegység gerinczé- hez közel a túlsó oldalon levő Felső-Ausztriába. Ó-Aussee völgyét a Loser és Sandling alján tarka nyaralók és csinos tanyák élénkítik. A Sandling bensejében tömérdek só rejlik, melynek kiaknázása a lakosság egyik fontos keresetforrása. A nép férfitagjai részben mint bányászok, részben mint az ausseei sófőző munkásai, részben végre mint favágók, kik a szükséges tüzelő- anyagot állítják elő, találnak foglalkozást és keresetet úgy, hogy a föld- mívelés munkáját nagyobb részt női kezekre bízzák. Különösen fáradságos munkával keresik meg kenyerüket azok a leányok, kik mint pásztorok tartózkodnak a Holt-hegység rideg havasain. Az össze-visszaszaggatott sziklaháton oázok gyanánt itt-ott zöld medenczék tünedeznek föl, a szikla- tömbök között ritkásan sarjad a takarmány és jó messze kell hajtani a szarvasmarhát, hogy eleségét megtalálja. Ha ilyenkor köd ereszkedik le és a vihar esővel terhelt felhőfoszlányokat korbácsol végig a kopár talajon, nem csekély fáradságba kerül a szétfutó csordát biztonságba juttatni. Az ausseei pásztorleányok mind ennek daczára híresek daloló kedvükről és ártatlan életvidorságukról. Örömkiáltással üdvözlik a közelgő idegent s megvendégelik a legjobbal, a mi csak a havasi konyhából kikerülhet. Ls ha ekkor a többi kunyhókból is összekerülnek a leányok, csakhamar olyan tánezra perdűl a fiatalság, mint a „széltől fölkapott falomb" és mind ehhez gyakran egy egyszerű szájharmonika szerény zenéje is elegendő.