Seite - 14 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

14 mocsárok támadtak. Az összeszorított folyó habjai zúgva hömpölyögnek. Nyílegyenest kisérhetjük szemünkkel futását, mígnem a távolban láthatólag összébb húzódik s csillogva vész el a sűrű fűzfabokrok között. A mocsárok és a völgy szélessége sajátságos jelleget adnak a vidék- nek. Csaknem csodálatos hatású a síkság. Számos idétlenül épített, vihartól rongált korhadt deszkázatú szénáspajta látható köröskörűi szétszórtan. Az egész képet hol sziklás, hol növényzettel borított hegyek keretezik. Mily változatosság van ezekben a csúcsokban! Éjszak felól az osztrák Mész-alpesek egyes részei alkotják a völgy keretét. Legelői a Dachstein- vidék nyúlványai — a Vezuvhoz hasonló Kammspitz és a Stoderzinken, azután a Grimming és a Holt-hegység legszélső előhegyei a regényes Weissenbachi kőfalakkal, végre a Pyhrgasz és a Puchstein. A völgy déli részén pedig az őshegység mentén foly az Enns a kis Tauern gyepes lejtőin. Ezen a helyen a lakosok gyakran jelentékeny magasságig megmívelték a talajt. Ezek a szántóföld-szalagok, a számos község, a szétszórtan látható sok tanya barátságos jellegűvé teszik a völgyet. A balti növényzet buja gazdagsággal vonja be a vidéket, a mélye- déseket bokrokkal és hangaligetekkel, a lejtőket karcsú tűlevelű erdőkkel. Hogy e jelleget szemügyre vehessük, Fricdstein vár fölött felkapasz- kodunk az úgy nevezett Jungfernsitz-re, arra a sziklakúpra, mely itt az erdős lejtő tetejét alkotja. Meredeken húzódik föl a fenyővel behintett gyalogösvény az erdő fái között. Csak fönt a magasban terjesztik ki a hatalmas törzsek terepélyes, egymásba fogódzó ágaikat úgy, hogy magas kupolás domot vélünk magunk fölött, a melybe a világosság csak gyéren és csak szerény rezgéssel merészel behatolni. A földön azonban a számos kisebb s nagyobb sziklatömbök között, ledőlt faóriások romjai fölött ezer alakú új élet támad, buja mohok a legmeglepőbb színváltozatokkal, merészen összekuszált növények. A tisztásokon, hol emberi kéz vagy a kérlelhetlen szél útat tört a napfénynek, a fatörzsökök között sűrű áfonyabokrok csopor- tosúlnak, föntebb megtaláljuk a havasi rózsát is és közben harasztok sarjad- zanak hol kecses alakkal, hol a legritkább nagyságra nőve. így érjük el a csúcsot. Mielőtt azonban kilépnénk a sziklára, mely élőiről zordonan és meredeken hanyatlik alá az erdő sötétjébe, de a melyet hátúiról hozzá kúszó fák borítanak s melyet így a buja növényzet között könnyen megmász- hatunk, elragadó kilátás nyílik a völgyre. Sziklák s bütykös fák által alkotott keretben látjuk a mélyen alant fekvő völgyet s az azt körűivevő büszke