Seite - 18 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

18 változatosabb képet gondolni : világosság és árnyék, komor és meleg színek, holt és élénk alakok váltják föl egymást. Találunk árnyas ligeteket bütykös fűz- és nyírfákból. Alig tud néhány napsugár nagynehezen áthatolni a végtelen sok ezüst színű lombok sűrű koronáján. Itt fészkelnek a vad- galambok, melyek csapatostul repülnek ki a környékre. Távolabb vizenyős talaj van, fenyőerdők, mély árkok, magasra növő nád s rögtön reá egy a körülötte lévő bokrok közé titokzatosan elrejtőző semlyékes rét. Azután egy darab mívelt föld következik, majd ismét sárga s fekete talajon kopár terület. Végre nagyobb holt medrekre akadunk, a parto- kat embermagasságú nád köríti, középen mozdúlatlan sötét víztükör van. Ábrándos vonalakban húzódnak ezek tova, szigeteket alkotnak, szét- válnak és elágaznak, hogy nádas és mocsárfű legyen végük. Itt vadkacsák és nádi madarak rejtőznek. Néhány ily medernek azonban kavicsos partja van, széles homokos területekkel környezve. Ezeken láthatók a pihenő és futosó madarak által hátrahagyott gyönge nyomokból, mily változatos az a társaság, mely itt szokott mulatni. A völgy széles fejlődése folytán a zordonabb szelek is le-lezúdúlhatnak ide. Az égbolt igen gyakran borús, komor színezetet adva a vidéknek. Ködök ülik meg a hegycsúcsokat, s hosszantartó esőzések állnak be. A legjobb időjós a völgyben a Grimming, mely leginkább nyáron burkolja be kőszirtes fejét. Ez a hegy, melyet Stiria régi leírói „mons altissimusu névvel jelöltek, a vidék legnagyobb büszkesége. Alig is lehet tájképi hatást tekintve valami változatosabbat képzelni. Legelőször úgy tűnik fel előttünk, mint hosszan elnyúló sziklalánczolat. Ezer meg ezer szakadék és csipkézet rajzolódik le az égboltozaton. Azután lefelé szakadékok és repedések követ- keznek, mélyen árnyékolva vagy éles világításban a nagy íacsúsztatókig, melyekben az egész éven át van hó. Ezek azonban ismét erdőben végződ- nek, mely a zöld szín minden árnyalatában játszik. így tűnik föl előttünk a hegy a csomópontig, a hol az ausseei völgy nyílik, és a hol Trautenfels büszke vára emelkedik a völgy közepén négy országút fölött uralkodva. Itt a hegy meredek esésű, sziklatetejétől az aljáig, durva és merev nagyszerű nyugodt alakzatokkal, valódi képviselője ama fékezetlen természeti erőnek, mely e helyen egykor korlátlanúl uralkodott. Rajta gyűlnek össze az összes zivatarok sűrű kék felhőkké. Dörögve viszhangzik az első mennydörgés e magaslatokról, melyek ködbe rejtőznek, maga a hegy, csak félig láthatóan, még óriásiabbnak tűnik föl ekkor kótömegeivel, melyek magasságát csak