Seite - 22 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

22 patak ömlik fűz- és égerfa-bokroktól árnyékolt medrébe jobb oldalról s nem kevesebb balról ; e tájon nincs hegy, melyből egy-egy tiszta patak ne futna le a napfényes zöld völgybe. Némely mellékfolyó ezüstös szürke színben játszik, jeléül, hogy a mész-sziklák vadonaiból ered. Maga a Mürz-völgy nem tartozik ama szűk, komor alpesi völgyek közé, melyeket a városok lakói oly szívesen keresnek föl s oly hamar hagynak el ismét, — ellenkezőleg, vidám otthona van itt az embereknek. Ki végig megy a szép, hófehér országúton kelet felé, a mint a völgy elhúzódik, vagy a ki vasúti vonaton útazik át a völgyön, jól láthatja a nem igen magas, barátságos hegyeket, melyek gazdagon be vannak hintve paraszttanyákkal, szántóföldekkel, rétekkel és törmelékhányásokkal, látja a magaslatokon és a szűk völgyekben a sok s terjedelmes kéklő erdőséget. Leg többnyire fenyves, jegenye- és vörösfenyőkkel, meg bükkfákkal vegyítve. A magas hegységet, mely éjszakra e magaslatok fölött emelkedik, az útas a völgyből nem láthatja. Mit sem sejtve halad el a Hochschwab és Veitsch gyönyörű vad vidékei mellett, mígnem Mürzzuschlag mellett éjszak felé fordúlva, végre egészen a sziklaóriások aljához jut. Brucktól Mürzzuschlagig a nagyobb részt széles völgyben gyakran fordúlnak elő mezővárosok, falvak, nyárilakok, várkastélyok és várromok, hámorok és paraszttanyák. Az útakat s a szántóföldek mesgyéit gyakran díszítik jávor- és kőrisfák, némely tanyán szép hársfákat látunk. Az ország- útat itt-ott vadberkenyefa szegélyezi. A húsz-harmincz évvel ez előtt még a völgyig terjedt erdőnyúlványoktól s a Mürz ligeteitől csaknem minden talajt elvont a gabonatermelés. Nem ritkán mondják ugyan, hogy a völgy szebb lenne, ha több legelő volna rajta s egyúttal jobban is jövedelmezne ; de a Mürz-völgy lakója sokkal konokabbúl ragaszkodik ősei példájához, mint a kegyelet valóban megkövetelné s gabonát, búzát, árpát és zabot termel most is ott, a hol a vasút korszaka előtt ilyesmit kellett termelnie, s csak mellékesen foglalkozik a baromtenyésztéssel, mely pedig a vidék természetével jobban összeillenék. A nagyobb községek fölött, melyek többnyire szilárd kőből épült s cseréppel fedett épületekből állanak, fehéren csillámló tornyok emelkednek. Az egész völgyben szétszórt parasztfalvak galambszürke deszkatetőzetökkel bizalmasan húzódnak meg a gyümölcsfák árnyékában. És most, mint a természet igaz kedvelői, járjuk végig a szép vidékeket s ismerkedjünk meg velők, a mennyire a rendelkezésünkre álló tér engedi.