Seite - 32 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

32 Mürzstegben ismét elágaznak a völgyek s velók együtt az útak is. Balról, a Veitsch alján szemben a Dobrein patakkal, az út Niederalpelen át Gusswerkbe és Máriaczellbe vezet. Sok máriaczelli búcsújáró is élénkíti, jobbról van a nzum todten Weib^-hoz és a Freinba menő völgy, vagyis a Mürz folyása. Nincs e havasokban szebb sétahely, mint ez a sima kavicsos út a tiszta friss Mürz hosszában. Jobbról a lejtős rétek és erdőségek fölött a Lachalpe, Höllenkar, Hochwiesen kőfalai, balról a Seekopf és Proles csúcsai. A házakat és kunyhókat, melyek a vonal kezdetén az út mellett állanak, távolabb óriási kődúczok váltják föl, melyek a sziklákról letörve az út mellett hevernek. Egy meredek oldalú sziklavölgy, a „Höll", jobb oldalra vezet a császári vadászlak felé a Nassköhrrc. Elértünk a Scheiter- bodenbe, a hol a legvégső kunyhók állanak. A völgyszoros bezárulni látszik előttünk. Lassanként az út is majdnem eltűnik a törmelékek között, de merészen átlép a vízen, hogy arra a szilárd talajra kerüljön, melyet a szikláktól foglaltak el. A „todtes Weibu nevű, vad, 20 perez járásnyi völgyszorosban vagyunk. A Mürz és az út, melyek eddig oly barátságosan haladtak egymás szomszédságában, most küzdenek egymással, kettójök számára alig van hely a függőlegesen emelkedő sziklák között. Mérgesen zuhog a patak úgy, hogy zaja viszhangzik a szirteken. Az úttal szemközt álló falakon nemes gyopár tenyészik; vágyó tekintetünk keresi az útat és módot, hogy elérjük, de a fehér csillagok jó védelem alatt vannak, gúnyosan tekintenek át reánk. Több kanyarodással hajladozik a pompás szoros s a legszűkebb kilátás elé is nagyszerűen szép képek tárulnak. Végre egy vízesés előtt állunk. Egy barlangból, mintegy 50 méter magasban a sziklafalon, hatalmas forrás ömlik ki, több zuhatagon át hullámozva törik meg a kőszirten, míg a Mürzbe jut. Ez az a víz, mely fenn a Nassköhr magaslatán oly vidáman csörgedez s aztán hirtelen eltűnik. A barlanghoz, melyből a víz elójó, vízpárák által nedvesített meredek lépcső vezet s ennek alján kereszt van, hogy még emelje a hangúlatot ebben a vad magánosságban az örök vízzúgástól visz- hangzó falak közt. Hogy mellette asztal is van, melyen a magunkkal hozott harapni valót elfogyaszthatjuk, ez — így mondják korunk gyermekei — épen nem rontja a hatást. A „todtes Weibtt elnevezés eredetéről föltűnően hallgat a monda, vagy egymásnak ellenmondó dolgokat beszél. Egy kis távolságban a vízeséstől, csaknem azon a helyen, a hol a völgyszoros legkeskenyebb, egy táblát találunk Szent György arczképével. Ezt a táblát Mária Valéria föherczegnö állíttatta ide egy igen magasrangú nő