Seite - 44 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

44 idején itt alakuljon egy tágas terület főhelye; ez a hely zárja be a felső szoros völgyet és uralkodik a széles Aichfeld síkság fölött, mely a folyó mentén terűi, a domb sík teteje elegendő tért nyújtott letelepülésre és a menedékes lejtők könnyűvé tették a fiatal város megerősítését. Még most is láthatók a körfalak és kapuk nyomai, melyek egykor egészen körűizárták a várost, mely jelenleg nagy piaczával, széles utczáival, csinos házaival és a mindenfelől ide néző fenyű-erdős hegyekkel rendkívül kies képet nyújt. A város pompás fekvése, múltja és az az élénk ipari tevékenység, mely benne s körülötte kifejlődött, Judenburgot felső Stiria egyik legtekintélye- sebb pontjává teszik. Kelta telepek voltak itt már a legrégibb időkben; a Falkenbergen, a várostól éjszakra, sajátságos kelta kőfalak láthatók; e hegy alján Strettwegnél találták azt a nevezetes üstkocsit, mely jelenleg a gráczi tartományi múzeum egyik legbecsesebb darabja. Az Aquilejától Ovilavába vezető római út innen nem messze haladt el; a XIII. és XIV. században Judenburg nevezetes kereskedő várossá lett, főállomásává az olasz országútnak, s ilyen is maradt egészen addig, míg VI. Károly császár idejében az adriai forgalomnak új irányt nem adtak Gráczon át Trieszt felé. Judenburgtól éjszakra nyílik az Aichfeldre a Pöls-völgy, mely legfelsőbb részén árkok s alpesi völgyek nagy tömkelege ; nyugatra és éjszakra a Tauernig terjed, keletre a Zinkenkogel csoportjáig; ebbe torkollanak Pusterwald és Brettstein hosszan elnyúló árkai ; főágában a Hohentauernnél vagy Rotten- manni Tauernnél kezdődik, melyen át szekérút visz Judenburgból Triebenbe. Az út a Palten-völgytől a Wolfsgrabenen át vezet, hol szép pineolakövet törnek, melyet különösen a zárda új épületénél és az admonti templomnál használtak. Míg a szekérút baloldalt nagyot kanyarodik Triebenstein körűi, jobb oldalt gyalogösvény vezet a Sunk nevű hatalmas kőtörmelékekkel telt vad sziklavölgyön át, mely törmelékek között a Tauern patak egy meredek hegyfalban nyom nélkül elvész s csak lentebb jő ismét napfényre. Az átjáró tetején 1.265 méter magasságban fekszik Hohentauern kis egyházas-község pompás kilátással a mélyen alant buja rétekkel borított völgykatlanra, a melyben apró sötétzöld tavak mellett vadászlak van, és a szemközt hatal- mas falakban emelkedő Bösenstein-csoportra. Hohentauerntől az út dél felé hanyatlik a Pöls-völgybe és St.-Johannon meg a régies kaszaműhelyekről ismert Müderbruckon át vezet; érinti Hainfelden várát, hol I. Miksa császár többször lakott, különösen midőn az 1158-ban elöntött Zeiring ezüstbányát ismét üzembe akarta venni s átmegy Unter-Zeiringen, míg a régi, egykor