Seite - 54 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

54 Lujza főherczegnő, János föherczeg és a reichstadti herczeg 1830 június 30-án itt jártak. Tekintélyes helységek, derék kastélyok állanak a gráczi mezon s az ezt körítő hegyek és halmok lankáin. Ez utóbbiakon vannak a steinfeldi és puntigami nagy serfőző-gyárak, Liebenau, hajdan urasági birtok, ma hadapród-iskola, Feldkirchen hegyes tornyával, Mühleck, Kepler János, a híres csillagász nejének származási helye, Thalerhof és Neuschloss kastélyok, melyek közelében a tüzérségi gyakorlótér s két nagy lőpor-tár áll, Raisdorf, melynek közelében jó savanyú-vízforrás fakad. Magán a mezőn Weissenegg, Schwarzenegg és Premstetten kastélyok emelkednek. A gráczi mező a Murának egészen a wildoni szorúlatáig terjed. A hason- nevű mezőváros a hegység és folyó közé van ékelve. E fölött, egy sűrű erdővel benőtt halmon emelkedett a történetileg, mint építési modora által egyaránt érdekes Ober-Wildon vára. Valamint Gösting éjszak felé rekeszti be a gráczi síkságot, azonképen zárta el Wildon dél felől. Vischer Máté „Várak könyve" czímű munkájában (1681) e vár jó karban levő hatalmas épületnek látszik s harmincz évvel ezelőtt a falak még egy emeletnyire emelkedtek ki a talajból úgy, hogy az egyes helyiségeket és rendeltetésüket jól föl lehetett ismerni. Ma már buja fűvel és magasra nyúló fákkal benőtt omladék az egész. A X. és XI. században Hengist vára állt e helyen, mely egy megyének volt a főhelye. A XII. század végén merül föl Wildon vára és a hasonnevű nemzetség az okiratokban. Az utolsó Traungauer, a Babenbergek alatt, az interregnum s az első Habsburgok idejében Wildonia urai a tartománynak leggazdagabb és legtekintélyesebb tisztviselői közé tartoztak. A széles taréjú Wildonerbergtől vagy Buchkogeltől délnek a hosszan elnyúló leibnitzi mező terűi ; majd meg délkeletnek a Mura síksága nyúlik Radkersburgig és a magyar határig. A Sausal, meg a vend Bühelek körítik nyugat és dél felől, míg kelet és éjszak felé egészen azokig a halom- lánczokig érnek, melyek a Mura és Rába közti vízválasztóból nyúlnak ki. A leibnitzi mező ötven évvel ez előtt még egészen puszta volt, ma jól mívelt, falvakkal és paraszt majorokkal behintett terület. A Mura, mely itt még nem rég számos ágra szakadt s megszámlálhatatlan berkes szigeteket képezett, ma jól van szabályozva s kővel burkolt töltések közé fogott mederben folyik a termékeny mély földön keresztül. Leibnitztől délkeletnek egész a folyóig terűit az ó-kori Flavium Solverne. Nagyszerű kőemlékeket