Seite - 86 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

86 A római korszak. A rómaiak idejében a stiriai alföldön következő városok és állomá- sok voltak : Celeja (Cilii), Poetovio vagy Petabio (Pettau), Solva vagy Flavium Solvense (Leibnitz-Wagna), ad Medias (Heilenstein mellett), ad XX. lapidem (Radkersburg mellett), Colatio (Windischgrazon felül), Lotodos (a Gonobitz melletti Kreuzbergnél), Pultovia (Pragerhof mellett), Ragando (Losnitz mellett), Upellae (Weitenstein mellett). A krajnai Atrans helységhez tartoztak a Sachsenfeldtől nyugatra eső területek, Neviodunumhoz néhány Lichtenwaldon alúli terület, Stiria keleti oldalának némely része pedig a magyarországi Sallehez és Savariához tartozott. Az egész gráczi földön Semeringig és nyugatnak Judenburgig egyetlen régi helységnév sem maradt fenn. Ott, a mindenkor Noricumhoz számított hegyvidéken feküdtek: Ad Pontem (St.-Georgen, Unzmarkt mellett), Gabromagus (Pyrn), Monate (Enzersdorf), Sabatinca (a Hohentauern melletti St.-Johann), és (mindjárt előtte délnek) Surontium, Stiriate (Rottenmann), Viscellae (a Pölsbach melletti Sauerbrunn). Az ország mostani 5.270 helysége közül több, mint 900, már 1800 évvel ezelőtt is népes volt; jóformán néptelennek tiinnek azonban föl a Kapfenberg- és Neubergtől nyugatnak Trofaiach és Admont felé eső területek, továbbá a Mura völgye Muraun és St.-Georgenen alul, hasonlókép az Enns melletti felvidék Pyrnig, Lassingig és a merész Tauern-út körüli pontokig. Kietlennek tűnik föl továbbá Aussee, Grubegg, Wörschach vidéke és Maria- Zell körűi egy egész nagy környék. Celeja a Savusba ömlő Adsalluta partjain, főkép a Vogleina torkola- tánál, éjszakra a Margarethen előtti Galgenbergig, keletre a Josephi- és Kalvarienbergig, délnek az erdős hegyoldalakig, nyugatnak pedigaWabnán túl terjedt, és az ősidőkben a Sann jobb partján jelentékenyebben ki volt fejlődve. A megduzzadt vizek által nem ritkán szorongatva és elárasztva levén, a csatornák és vízlevezetők jól átgondolt hálózatával bírt, s az ezek fölött állott útczai kövezetet, mozaikpadlókat, ereszeket, oszloplábakat nem egy helyen ássák ki manapság a rajta fekvő félembermagasságnyi mostani földréteg alól. Miként Pettaunál és Altenburgnál a Dráva folyam, itt a Sann vize fehér márványból készült emlékköveket és sírládákat mosott ki a halottak útczájából és a szomszédos berkekből, a Schütt-útczában pedig