Seite - 101 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

101 augusztinus kanonokzárdát, mely két évvel később a közeli Seckauba helyeztetett át. Ekképen a XII. század derekán Stiria mint politikai egyed ki volt fejlődve, de még nem volt egészen önálló; a karantán őrgrófság Karintiához tartozott, a steier őrgrófság még Bajorországtól függött. Területi kifejlődése, mint láttuk, magánjogi alapon történt: az őrgrófok, mint birodalmi tisztség viselői, öröklés útján a mostani ország minden részében kiterjedt magán- jószágokat szereztek s ámbár ezek nem alkottak összefüggő zárt területet, mert közepettük feküdtek az idegen püspökségek és zárdák jószágai, de az őrgrófoknak, mint az egyházi birtok védnökeinek, ezekre is nagy hatásuk volt. Mindezek következtében a feje- delmi hatalomnak is gyorsan ki kellett fejlődnie. Ez időben képződött ki a tisztviselők vagy miniszterialisok rendje is. Ezek az őrgróf szolgái, hivatalnokai voltak, kik a nem- szabadok rendjéből származtak, az őrgróf udvarában szolgálatot tettek, jószágait kezelték, várait őrizték, háborúiban követték s ezért hűbéres jószágot kaptak. Lassan-lassan beleszólást nyertek urok elhatározásaiba, sőt csakhamar testületképen jelentkeztek, a melynek hozzájárúlása fontosabb kormányzati ügyekben megkívántatott. Mivel azonban személyileg nem voltak szabadok, a magánjószágok nemes tulajdonosai nem tekintették őket magukkal egyen- rangúaknak. Mennél inkább nőtt azonban birtokuk és tekintélyök, annál inkább fogyott közöttük s a nemesek között a különbség, mely idővel teljesen el is tűnt. Stiria leghatalmasabb nemesi családai közül többen, így a Stubenbergek, Liechtensteinok, Wildonok, kik már a XIII. században kiváló szerepet játszottak, a miniszteriálisok rendjéből kerültek ki. Mikor I. Ottokár meghalt, fia, II. Ottokár (1164—1192) még csak két éves volt; anyja, Kunigunda, vitte tehát nevében az uralmat. 1180-ban Szent Lambrecht klastrom pecsétje 1253-ból.