Seite - 104 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

104 VI. Lipót (l 198— 1 230) mint stájer herczeg e néven második, minden tekintetben jeles uralkodó volt; később a „dicsőséges" melléknevet nyerte. A Hohenstaufok császári házával jó lábon állott, sőt 1225-ben leányát, Margitot, II. Frigyes császár fiának, Henriknek adta hitvesül. Mikor a császár utóbb IX. Gergely pápával háborúba keveredett, Lipót herczeg Olaszországba útazott, hogy kibékülést hozzon létre. Csakugyan sikerűit neki és a vele egy nézeten levőknek a békét kieszközölni. Lipót azonban 1230 július 28-án San Germanoban meghalt s testét Lilienfeldben te- mették el. Lipót pártjokat fogta a városok- nak és a keres- kedésnek , hidat épített a Száván (Steinbrück), hogy a forgalomnak, mely addig Felső- Stirián és Karin- tián át ment Olasz- országba, Gráczon át nyisson útat. Uralkodása alatt két új püspök- ség keletkezett : 12 18-ban II. Eberhard salzburgi érsek Felső-Stiriában Seckau székhelylyel, 1228-ban pedig St.-Andräban a karintiai Lavant-völgyben püspökséget alapított, mely utóbbiba néhány stájer plébánia is beosztatott. E két püspök- ség területe nem volt nagy; az érsek a püspökök kinevezésének jogát is magának tartotta fenn. Lipót korában Pettaui Frigyes, a salzburgi érsek miniszteriálisa, őrizte a határt a magyarok ellen. El is foglalt tőlök egy akkor igen kevéssé lakott területrészt s a gross-sontagi templomot a német rendnek ajándékozta, mely még ma is birtokában van ez uradalomnak. Lipótnak békés és fényes uralkodását nyugtalan idő követte, mert fia és utóda, II. vagy Harczos I. Ottokár őrgróf pecsétje 1138-ból.