Seite - 106 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

106 hódoltak s a herczeg csakhamar megjelent Gráczban (1241). Unokahugát, Gcrtrudot, már előbb Ulászlónak, Venczel cseh király fiának igérte hitvesül. Egyszerre azonban maga a császár kérte meg Gertrud kezét s viszont reményt adott, hogy Ausztriát és Stiriát királysággá emeli. A herczeg elfogadta a tervet, mely azonban nem valósult meg. Frigyes herczeg ugyanis háborúba bonyolódott IV. Béla magyar királylyal s 1246 június 15-én a harczmezőn elesett. Utódai nem maradtak. Ezzel kettős országa szomorú sorsra jutott, mit nagyban fokozott az a szenvedélyes küzdelem, mely a császár és a pápa között támadt. Minthogy az utolsó herczeg rokonait: nővérét, Margitot, a császár özvegy menyét, valamint unokahugát, Gertrudot, a ki immár csakugyan Ulászló cseh herczeghez készült férjhez menni, nem illette az öröklés joga, a két herczegség, mint megüresedett birodalmi hűbér, a császárra szállott. Ez előbb Ebcrstein Ottó grófot mindkét országban, utóbb Meinhard görczi grófot Stiriában helytartóvá rendelte. Csakhogy a Hohenstaufok ellenségei itt is folyton tért hódítottak. Ulrik karintiai herczeg testvére, Fülöp, a ki 1247-ben salzburgi érsekké választatott, a Pfannberg grófokat, Liechtenstein Ulrikot s más nemes urakat zsoldjába fogadta, hogy a császári helytartóval megküzdhessen ; 1250-ben betört az országba s ellenségeinek jószágait pusztította. Ilyen küzdelmek akkor országszerte folytak; különösen az egyházi javak, melyeket a nemesek fegyverhatalommal foglaltak cl, voltak sokféle veszélynek kitéve. Nem egy olyan ember — mondja Liechtenstein Ulrik, a költő, — lett akkor szegénynyé, ki előbb gazdag volt; éjjel-nappal folyt a fosztogatás az országban és sok falu romba dőlt. Nőttön nőtt a zavar; 1250-ben meghalt a császár, s helytartója eltávozott az országból. 1251-ben az ausztriaiak Pfemysl Ottokár cseh herczeget választották herczegökké, a ki immár igyekezett Stiriát is megszerezni. Itt azonban IV. Béla magyar király megelőzte. Az utolsó Babenberg halála óta a magyar király mindkét herczegségre rá irányzá figyelmét s 1250-ben több stájer várat és helységet, köztük Pettau városát, a salzburgi érsekség tulajdonát, megszállotta. 1253-ban az ország számos nemes ura csatlakozott hozzá. Erre IV. Incze pápa a két versenytárs közt békét eszközölt, mely 1254-bon Budán köttetett meg: Stiria a magyar királyé lett, de az ország- nak a Semeringtől éjszakra eső része, valamint a Traungau, Ausztriához kapcsoltatott.