Seite - 107 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

107 IV. Béla először István horvát bánt küldé helytartójául az országba. István Gráczban ütötte föl székhelyét, de néhány év múlva elűzetett. Ekkor Béla a kormány vezetését saját fiára, Istvánra ruházta, a ki Pettauban tartotta udvarát. De a magyar uralom iránt egyre fokozódott az elégedetlenség s Premysl Ottokár csak a perczet leste, hogy e herczegséget megszerezze. Az alkalom csakhamar megérkezett. 1256-ban a salzburgi érseki káptalan letette a világias gondolkodású Fülöp érseket s helyére Ulrik seckaui püspököt választotta érsekké. Fülöp azonban nem mondott le méltóságáról s minthogy Premysl Ottokárral rokonságban volt, ez is támogatta, míg Ulrik a magyarok- tól kapott segélyt. Mi- közben a két egyházfő egymással tusakodott, a stájer nemesség és vá- rosok követei fölkeres- ték Ottokárt s fölaján- lották neki a hazájok fölött való uralmat. Otto- kárnak nagyon kedvére volt az ajánlat; osztrák hadakat küldött Stiriá- ba, melyek az ottani nemesekkel egyesülve rövid idő alatt kiszorí- tották a magyarokat. Ennek következtében háború támadt Béla és Ottokár közt. A döntő csata a Morva-mezőn Kroissenbrunnál 1260 július 12-én vívatott. A magyarok megverettek s IV. Béla a pozsonyi békében lemon- dott Stiriáról, mely immár ismét Ausztriával egyesíttetett. Kilencz évvel később Premysl Ottokár Karintiát és Krajnát is meg- szerzé, miben a stájer nemesek nagyban támogatták. Minthogy már 1253 óta Csehország királya volt, hatalmas birodalmon uralkodott, mely az Óriás hegységtől az Adriáig terjedt. Stiriára kedvező volt Ottokár uralkodása; támogatta a papságot és a polgárságot s ő alapította újra Mura-Bruck városát. Az engedetlen nemes- 14* VI. Lipót pecsétje.