Seite - 109 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

109 Rudolf király még 1277-ben megerősítette a stájer nemesek azon jogait, melyeket negyven esztendővel azelőtt II. Frigyestől szereztek. 1279-ben Gráczba ment, hol Pettaui Frigyest főkapitánynyá, Liechtenstein Ottót, a költő fiát, országbíróvá nevezte ki. 1281 elején is megjelent a fővárosban, mely nagy lelkesedéssel fogadta; visszatértében Judenburgot és Admontot is meglátogatta. 1282 karácsonyán két fiának, Albertnek és Rudolfnak adományozta Ausztriát és Stiriát. De a következő év május havában osztrák és stájer nemesek azon kéréssel keresték föl Rudolfot, hogy a két országnak Albertet egymagát tegye urává. A kérés teljesült és 1283 június 1-je óta a király legidősebb fia, Albert volt Ausztria és Stiria egyedüli fejedelme. Az interregnum alatt a nemesség hatalma jelentékenyen fokozódott s A stiriai párduez különböző századokból s egy német köriratú fillér a XIII. századból. gyakran az ő határozataitól függött az ország kormányzata. Gyűlésein immár az egyházi rend is résztvett s ott csakhamar kiváló állásra tett szert. Lovagi műveltség és szokások nagyban elterjedtek az országban. Kereskedelem és forgalom élénkebbé vált, mióta Európa a keresztes had- járatokban jobban megismerkedett a Kelettel, melynek termékei Velenczéből az „olasz" úton Karintián és Felső-Stirián át szállíttattak Bécsbe. Judenburg, Leoben és Bruck tekintélyes kereskedő helyekké fejlődtek. Közép-Stiriában Grácz indúlt izmosabb fejlődésnek, mit árú-lerakodó joga is elősegített, melynek a város a Babenbergek idejétől kezdve birtokában volt. I. Albert, az új herczeg, ép oly erélyes, mint eszes uralkodó volt; stájer ügyekben a legnyomatékosabb szava volt Henrik admonti apátnak, ki 1286 óta főkapitány volt s éberen őrködött a fejedelem jogai fölött, miért is a nemesség meggyűlölte. A nemesség a herczegre is neheztelt,