Seite - 124 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

126 kormány alakúit, melynek élén 1591-tói 1593-ig Ernő, azután 1596-ig Miksa főherczeg — mindketten Rudolf császár és király testvérei — állottak. Ez időben a küzdelmek a törökkel néha oly fenyegető jellemet öltöttek, hogy Mária főherczegnő két izben közel állt ahhoz, hogy nagy számú családjával eltávozzék az országból s Tirolban keressen menedékhelyet. A stiriai had- jutaléknak 1592-től fogva évről évre táborba kellett szállania. Eggenberg Róbert stiriai nemes úr, a ki Farnese Sándor alatt Németalföldön sajátította el a hadviselés tudományát, alig 5.000 harczosával Sziszeknél megverte (1593 június 22) a boszniai pasának 20.000 emberből álló seregét, bevette Petrinia várát; 1589-ben bárói rangot nyervén a magyar harcztéren fontos állásokban működött és Győr várának is volt főkapitánya. 161 l-ben halt meg Ehrenhausen kastélyban, hol pompás mausoleumot emeltetett magának. Teuffenbach Kristóf és Herberstein János Zsigmond is szerencsével harczoltak Nógrád vármegyében és Kapronczánál, de az ötször-hatszor oly nagy ellen- séggel szemben foglalásaikat meg nem tarthatták. Mikor Ferdinánd (született 1578-ban) Károly főherczeg és Mária bajor herczegnő tizenöt gyermeke között a legidősebb, ki 1595-ig a jezsuiták egyetemén Ingolstadtban tanúit, a következő év végén három tartományának kormányzatát átvette, a határon nagy veszélyek merültek föl. De Ferdinánd nem tulajdonított nekik fontosságot s sürgetőbbnek találta gyors cselekvéssel fejezni be a küzdelmet, melyet legközelebbi elődei folytattak az új keresz- tény tan ellen. Búcsúra ment Lorettóba s ott vállalkozásához VIII. Kelemen pápának külön áldását kérte ki. Erre 1598 szeptember 13-án kiadta a rendeletet, hogy az összes protestáns iskolákat zárják be, az ott alkalmazott tanítók és prédikátorok két hét alatt az országból távozzanak el, a városok és mezővárosok összes polgárai pedig a régi vallásra térjenek vissza. Paran- csának kellő nyomatékot adott néhány zászlóalj zsoldos katona, ki az ország különböző részeibe küldött vallásügyi biztosokat kisérte. Az ellenállás igen csekély volt, a rendek megelégedtek némi előterjesztéssel és tiltakozással, a polgárok átszolgáltatták bibliáikat, melyeket halomszámra elégettek s beletörődtek a katholikus isteni tiszteletbe. A megtelepedett lakosságból ez alkalommal, úgy látszik, kevesen vándoroltak ki, minthogy a nemesi csalá- dokat ekkor még nem kényszerítették az áttérésre. Szabad volt kastélyaikban jobbágyaik részvételével szerény házi isteni tiszteletet tartaniok, de hittudo- mányilag képzett lelkész közreműködése nélkül, mert ezeket még a nemesek váraiban is üldözték. Azon bevándorlott protestánsok közt, kik akkor vallásuk