Seite - 128 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

130 nek a vár fölmentésére tett kísérlete meghiúsult, s gyászosan végződött az a hadjárat is, melyet a főherczeg a következő évben Kanizsa visszafoglalására indított, noha szokatlanúl nagy hadsereg : 23.000 gyalog és 4.500 lovas gyíilt össze s indult Radkersburg mellől a török ellen. Fosztogató török csapatok a következő években gyakran beütöttek Stiriába, míg a zsitva- toroki béke (1606) egy időre félbe nem szakította az ellenségeskedést. A harmincz éves háború szenvedései megkímélték az alpesi országokat, a mennyiben ellenség nem nyomúlt területökre, s csak adót és katonát kellett szolgáltatniok. Mikor Thum és Bethlen Gábor Bécs alatt megjelentek, a stájer rendek is fölszólíttattak, hogy csatlakozzanak a cseh fölkeléshez. De a fölhívás nem keltett viszhangot; az ország rendei ragaszkodtak fejcdel- mökhöz s nem igyekeztek kellemetlen helyzetét, melybe többi országainak elpártolása juttatta, a vallásszabadság javára kiaknázni. Mikor Ferdinánd II. Mátyás király és császár halálával a Habsburg-ház német ágának fejévé lón s összes országait a császári koronával egyetemben a saját személyében egyesítette, Belső-Ausztria önállósága is véget ért. Ezután a császár és családja ritkán s csak rövid ideig tartózkodván Stiriában, Grácz elvesztette székvárosi jellemét, ámbár a főhatóságok szervezete nem változott, és a Habsburg-monarchia egyes részei közt az egyetlen alkot- mányos kapocs továbbra is csak a personál-unió maradt. A császár és szövetségesei győzelmeinek, melyek a fehérhegyi csatával kezdődtek s Gusztáv Adolf föllépteig csaknem megszakítás nélkül követték egymást, Stiriára az a következménye lett, hogy az ellenreformáczió, mely csaknem két évtizeden át szünetelt, most végleges befejezést nyert. 1625 óta minden isteni tiszteleti cselekmény, evangelikus szertartás szerinti keresztelés, házasság tiltva volt, a külföldi egyetemek látogatását nem engedték, s 1628 augusztus 30-án a rendi nemességnek is, mely eddig a vallásszabadság némi maradékát megtartotta, kötelességévé tették a katho- likus valláshoz való visszatérést. Csak akkor vándorolt ki a belső-ausztriai családoknak valami 800 tagja, köztük több tekintélyes stájer nemes is, például Dietrichstein, Eggenberg, Gleispach, Herberstein, Lamberg, Prankh, Rackhnitz, Saurau, Schärfenberg, Stubenberg, Teufenbach, Tannhausen, Trauttmansdorff, Windischgrätz és Wurmbrand. De közűlök sokan, utódaik pedig nagyobbára mind haza tértek, fölvették a katholikus vallást s vissza- kapták jószágaikat. A katholikus nemesség azon tagjai közül, kik már az ellenreformáczió előtt a főherczegi udvarhoz csatlakoztak s később a császári