Seite - 130 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

132 pártfogás kegyelmének dús bizonyítékaiban részesültek, a legnagyobb tekin- télyre és befolyásra Eggenberg János Ulrik tett szert, ki nagybátyjával, Róberttel egyszerre (1598) kapta a bárói czímet, a titkos tanács igazgató- jává, főudvarmesterré és Belső-Ausztria kormányzójává emelkedett, Krumau herczegséget s az örökös herczegi rangot nyerte és rendkivűl nagy gazdag- ságot gyűjtött. Wallensteinon kivűl, kinek politikáját hosszú ideig helyeselte s a császárnál támogatta, a cseh jószágelkobzásokból és a császár számos pénzügyletéből senki sem húzott olyan roppant hasznot, mint János Ulrik, kit II. Ferdinánd személyesen kedvelt s föltétlen bizalmával ajándékozott meg. Fia, János Antal, ülést és szavazatot nyert a birodalmi fejedelmek tanácsában, egy brandenburgi herczegnőt vett el, s III. Ferdinánd trónra léptekor rendkívüli nagyköveti minőségben Rómába küldetett, hol olyan pompázást vitt, mely még a kereszténység fővárosában is nagyon feltűnt. Két fia megosztozott a családi vagyonon, s egy cseh és egy stájer ágat alapított, melyek azonban már a XVIII. század elején mind kihaltak. Cseh- országban a Schwarzenberg-család, Stiriában a Lesliek és Herbersteinok lettek örököseik. A török háborúk 1640 óta ismét sok bajt okoztak a stájereknek; pénzben és emberben sokat kellett áldozniok. A hadjutalék többé nem a rendi fölkelésbe, hanem a császári ezredekbe egyesíttetett, melyek a harmincz éves háború után többé föl nem oszlattattak, hanem a számokra külön-külön kijelölt kerületekből egészíttettek ki. 1664-ben Achmed Köprili nagyvezért Montecuccoli a stájer határhoz közel, Szent-Gotthardnál meg- verte. A mozgalomban, mely a kedvezőtlen vasvári béke miatt a magyar főurak közt támadt, gróf Tattenbach János Erasmus, Stiria egyik leg- gazdagabb földesura s a belső-ausztriai kormány tagja is részt vett; de az összeesküvést elárúlták s Tattenbach vérpadon halt meg (1670). Az 1683-ki dicsőséges hadjáratban az ország határait, melyek védelméről nem gondos- kodtak, a törökök s magyar szövetségeseik portyázásai gyakran pusztították. Végre Savoyai Jenő győzelmei állandóan megszabadították az országot e sanyargatásoktól. A későbbi események sorában a legkiválóbb VI. Károly császár prag- matica sanctiójának elfogadása, mi 1720 június 10-én ment végbe az ország- gyűlésen. 1728-ban fogadta a császár neje, Erzsébet Krisztina és leánya, a tizenegy éves Mária Terézia főherczegnő kíséretében a rendek hódolatát Gráczban, mely alkalommal egyszersmind utóljára fogadták Stiria rendei