Seite - 138 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

140 s bajjal fékezhető vadorzó kedve, melynek azonban csak egyes esetekben lehet másban keresni az okát, mint a vadászat örömei után való módnélküli vágyódásban. De ezen s még más hibákat, melyekben jórészt a többi hegyi népek is leiedzenek, sok jóravaló és derék tulajdonság egyenlíti ki. Gyer- mekségétől óta munkásságra és szorgalomra kapatva, sohasem panaszkodik a stájer a rája mért, sokszor kemény sors ellen, s orczája verítékével keresi kenyerét; beéri evvel, ha nem kapja is bőségesen s még úgy is juttat belőle a szegénynek. A német stájer szellemi sajátságai jobbára hasonlítanak a többi havasi lakókéihoz. Igaz, hogy a felső-stájer, ki nagyobb részt magára van szorúlva s azért inkább is elfoglalják az életfenntartás gondjai, valamivel lassúbb felfogást mutat, mint a sok tekintetben tehetségesebb, leleményes és ügyes közép-stájer, de azért minden ráhatást edzett szívvel fogad s a gyakorlati élet szükségeivel szemközt józan természetes észt tanúsít. Míg a közép- tartomány lakója kevésbbé zárkózik el a haladás elől, a felső-stájer szívós állhatossággal ragaszkodik a régihez és meglévőhöz. Ez az érzület kiváltkép az élénkebb közlekedéstől félreeső vidékeken nyilvánúl erősebben, hol a hegyi lakó a mai kori szokástól és műveltségtől még jórendin érintetlen maradt. Benső és mély a stájer szeretete szép zöld hazája s mindaz iránt, a mi azt jellemzi és dicsőíti. A kemény munka nehéz fáradalmai után felkiván- kozik a szellős szirttetőkre, hogy ott a nagyszerű természet csendjében a hegyek igazi szabad fiának érezze magát. S ha a sors máshova, távol idegenbe vetette a honi földről, oly bensőséggel és megragadólag zeng ajkáról csendes bánata, „honvágya" (Hoamweh) : „Fáj a szívem, szülő hazám, mikor reád gondolok : Felújulnak lelkem előtt ama régi jó napok." Bizonyára legdicsőbb és legszebb erénye a stájernek fejedelméhez és hazájához való örökölt hűsége jó és rosz napokban, s vidám-büszkén zeng derék férfikebléből : „Mint hegyei, míg a világ, rendületlen állnak, A stájer oly rendületlen híve császárjának !" Szinte példabeszédessé lett a vitézség, melyet a zöld tartomány győzni szokott vas fiai már számtalanszor megmutattak a csaták mezején. Leg- szebb elismerése van ennek azon jelentős szavakban, melyeket ő felsége a „belgák"-hoz intézett : „Meg-megdobban bennem a szív, hogy ily derék és