Seite - 139 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

141 vitéz ezredet látok magam körűi !tt Ép ily jellemzők a württembergi herczeg szavai az oversee-i csata után, hogy „széles e világon nincsenek jobb katonák, mint a nemes és bátor stájerek". De épen egyetlen a maga nemében az a hódolat, melyet d'Aspre báró, a „vas" tábornok 1848-ban a vitéz „Kinskyek" iránt tanúsított, midőn a cu- stozzai diadal után a csatatéren végig nyargalt s ezen ezred arczvonala előtt, melynek német és slovén katonái „hihetet- lent" vittek véghez, le- vett kalappal lovagolt el. A háladatosság nem üres szó a stájer előtt. A ki öt egyszer hálára kötelezte, az arról min- dig is bizonyos lehet ; a jótétemények emléke élete fogytáig bele van vésve a szívébe, firól fira száll s így még a síron túl is él. Szerfölött meg- ható az egyszerű s mégis oly mélyen érzett nép- dalokban folyton élő hálás emlékezete János főher- czegnek, Stiria fennkölt ^ános foherczeg- lelkű jótevőjének és igaz barátjának ; noha már sok éve annak, hogy e havasi tartomány nemes őrszelleme örökre lehúnyta dicső szemeit, de „Magas sziklafalon, rajt' stájer öltözet, Ott áll még, nézzétek János főherczeget. Azt mondják, meghalt már; oh édes Istenünk, Mindörökre él ő stájereknek, nekünk!" A német stájertől elválaszthatatlan becsülni való tulajdonok vidámsága, életvidorsága és őseredeti húmora, melylyel még nem mindig kellemes