Seite - 140 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

142 életét is bezománczozza s szorosan csatlódik a gyakran sanyarú körülmé- nyekhez. Mindenek fölött szereti a honi dalt, s méltán, mert abban él szíve-lelke, erkölcse. A zene hasonlókép szükség rá nézve, de szinte össze- forrt szívével a táncz, melyre mindig kedve van, még ha hosszú nehéz munkától el van is törődve. Nagy kedveltségnek örvend a „stájer táncztt, s nemcsak benn az országban, hanem azon kivűl is ösmeretes. Jellemző is a német stájerre nézve, eredeti és költői, igazi nemzeti táncz, egyesül benne természeti báj elmés változattal, egy eszme fejeződik ki benne, az édes szerelmi enyelgésé, melyet szíves, jóindulatú vidámság testjátéka ábrázol nemes egyszerűséggel. Nézzük csak a honi öltözetű párokat, a mint megjelennek a táncz- helyen, a mint tánczra kerekednek ! A férfitánczosok lassan s egymás után állnak elő; eleinte csöndesen csúsztatják lábukat, majd elkezdenek topogni, csapkodják tenyérrel czombjukat, csettengetnek újjal és nyelvvel, s vígan körűi forognak, a mellett egy-egy csintalan kacsintást vetnek a takaros, fürge fehérnép felé. Csakhamar megtalálta ki-ki a magáét, kivel legszíve- sebben, legkönnyebben tánczol, — csak egy intés kell, s ott terem mellettök a tánczosné. Most aztán hajrá ! Először szép lassan egymás karján lejtenek körűi, aztán a leány a tánczosa mellére hajtja fejecskéjét, emez meg a leány nyaka köré a karját, s másik kezével a leányét magasra emeli, a mennyire csak lehet, az így támadt jármon már most sima fordúlatokban váltogatva bú keresztül tánczos és tánczosné; erre a leány, kezét mindig magasra tartva s gyorsan meg-megpördülve, lebeg tánczosa körűi, végre pedig pajzán bájjal kölcsönösen egymás karja alatt egyet fordúlva lejtenek. Ekkor a tánczosok eleresztik párjukat, kézzel tapsolják s lábbal topogják a zene taktusát; végűi egyik az utolsó fordúlást úgy újjantja ki, míg mások széles kedvüket nagyot-nagyot kurjantva fejezik ki. Alig észrevehető szünete után a zenének megint átkarolják egymást a tánczosok s ismét megkezdőd- nek a játszi forgások, pördűlések, bonyolódások, melyek olyanok, mint az előbbiek, mégis különböznek a hozzá értő szemében. De ezzel még nincs ám vége; a ki igazi stájer akar lenni, annak tudnia kell tánczolni több leánynyal is egyszerre! Van ekkor keveredés, bonyodalom, hogy az embernek a szeme is káprázik bele, s mégis minden annak rendi és módja szerint megy, s a legnehezebb figurák és fordulatok könnyen és szépen kifejtőznek. Ehhez még az az élénk kifejezés az ügyes pördűlésben és forgásban, a kecses símúlásban és fonódásban, ebben az enyelgő elbocsátás-