Seite - 142 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

144 ban és daczos elválásban, a víg egymásra találásban és halk tova ringásban ! De még így sem egészen az a táncz, a minek lennie kell, hiányzik még valami, a „táncz kinótázása44 és a „versengés". Hisz sajátsága a német stájernek, hogy szerelmében, féltékenységében, vagy magas kedvében útat nyisson szíve érzelmeinek. Hát csakhamar is egyik tánczos egy „nótát" rögtönöz s „kiadja a tánczot", azaz elénekli a muzsikusok előtt a dallamot, melyet azok aztán felkapnak s többnyire felváltva különböző hangnemekben eljátszanak. Ily hevenyészett nóták gyakran kedélyesek, elmések, vagy naivok, de gyakran nyersek és sértők, személyeskedők. Ez utóbbi esetben ritkán marad el a talpraesett felelet ; mindig akad egy pár a tánczosok közül, a kik az imént eldalolt nóta rímét a várt viszonzásra fölkapják, s vele visszavágnak. így élénk dalverseny támad, melyet „bökölődzéstt-nek (Stenken) neveznek, melyet csupán csak a német Stiriában találni; az a győztes, a ki elleneit le tudja torkolni. A stájer nemzeti táncz teljes eredetiségében különösen Fclső-Stiriában uralkodik minden tánczmulatságon. Közép-Stiriában, kivált az éjszakkeleti vidékeken kedvelik a „párnatánczottt (Polsterltanz), s az úgy nevezett „Hans- Adam44 tánczot is. Ez utóbbiban a párok először szép lassan tánczolnak taktusban, aztán a muzsika „stájeresw-be csap át, egyet körben forognak, erre lábbal kettőt toppintanak taktusban; most tánczos és tánczosné egymást pajzánúl és gyöngéden megfenyegetik, előbb a jobb, aztán a bal kéz mutató újjával, meghajolnak egymás előtt, s ismét elfordúlnak egymástól boszús arczczal, s mind ezt szigorúan a zene taktusában teszik. Ezek a figurák ismétlődnek, a táncz pedig mind gyorsabbá válik úgy, hogy végre mái- teljes lehetetlen a tempóban maradni, s azért is a tánczosok és tánczosnők utóljára általános ujjongás és nevetés közt szétrobbannak. A stájernek kedélyessége és vidámsága játékaiban és mulatságaiban is nyilatkozik, melyek nem ritkán a havasi fi ügyességét és testi hajlékonyságát mutatják. Legelői áll a czéllövés szép évszakban, melyet tél idején az úgy nevezett „Bolzschiessen" („nyil44-lövés) helyettesít. Nagyon kedvelik télen Felső-Stiriában a jéglövést; a korcsolyázást inkább a városi lakók űzik. Sühederek erejöket a „birkózásban44 szeretik összemérni, vagy a „famászásban", „zsákfutásban44, s más effélében mutogatják ügyességöket. Nagy gyorsaságot s a tagok ügyes használását kivánja a ^pózna-lovaglás" és a yja-gurltás*. Amannál fődolog, hogy az ember több méter hosszú sima póznákon, melyeket két-két legény tart a vállán, keményen s biztosan