Seite - 143 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

145 üljön, vagy lovagoljon, s aztán ellenfelét „kiüsse a nyeregből", a mi azonban nem mindig sikerűi, minthogy ezek a „lovagok" többnyire igen ügyesek, s ha elvesztik is az egyensulyt s lefordulnak a póznáról, nem esnek egészen földre, hanem megkapaszkodva ismét nagy gyorsasággal „lovukra" pattannak. A „fa-gurítás" a favágók játéka, s ezelőtt kivált Felső-Stiriában kedvelték nagyon. Ugyanis négy legény szorosan egymás mellett előre A „Schmiraggeln" vagy czéldobás. hajol s hátuk egy lappá válik, melyre bőrzubbonyt mit terítnek. E csoport felé futnak már most adott jelre a többi, egyenes vonalban egymás után sorakozó játszók, s neki lódulva egy darabig tótágast állanak kalimpázó lábbal, mint szélmalom szárnyai, a csoport közepén, aztán bukfenczezve átcsapják magukat. Ez a nagy ügyességet és hajlékonyságot kívánó játék jelképezése akar lenni annak, midőn a fatörzsek a hosszú ergettyűkben tél múltával hasonlókép hanyatt rohannak lefelé. Tartományszerte kedvelik a „tekézést" ; ehhez csatlakozik két más, Felső-Stiriában ismeretes tekejáték, az úgy nevezett „Schmiraggeln" (czél- dobás) és a „mérföldjáték". Az előbbinél a két pártra oszló játszók négy st. 19