Seite - 144 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

146 felől valami fej nagyságú golyóval több méternyi távolságra a rendbe állított fababák közé dobálnak. A „mérföldjáték" csak Felső-Stiriának Karinthiával határos vidékein van divatban. A játszók szintén két feleke- zetre vannak oszolva, melyek mindegyikének egy-egy nagy golyója van, azt fölváltva tovább-tovább dobják az országúton, míg nem a sokszor egy, vagy két órányira lévő czélhoz érnek; az a fél a nyertes, mely kevesebb dobást tett. Néha csak fustélylyal mivel ütik, vagy csapják odább a golyót, mely esetben a játéknak „golyóütés" a neve. Fordítsuk már most figyelmünket a stájer parasztházra. Kevésbbé zárt és kényelmes az, mint a tiroli, és tipikusabb, mint a karinthiai ; belső elrendezésében alkalmas s komoly tekintetű. A régibb falusi lakóházak az uralkodó éghajlati állapotokra való tekin- tettel többnyire fából épültek s kő alapfaluk van. Rendszerint négy, kis ablakú helyiségből állanak, a tornáczból (Laube) középütt, följárással a padlásra, a „kürtőszobából" (Rauchstube), a szemben lévő „kisszobából", s e mellett egy „kamarából", melyet egyúttal pinczének is használnak. E házak némelyike későbbi toldalékokkal bővült, melyeknek hasonlókép szobahelyiségeik s alúl pinczéjök van. A „Rauchstube", mely konyha és lakó-, sokszor hálószoba is egyszersmind, magában foglalja a nyitott tűz- helyt, e mellett a kemenczét, mely alatt ismét a tyúkól van, és az „abárló katlan". A tűzhelylyel szemközt a sarokban áll a nehéz evőasztal, e fölött egy egyszerű házi oltárocska; vannak itt azon kivűl fali padok fiókokkal, fali állványok, egy schwarzwaldi óra, s végre gyakran egy széles ágy, mely nappal deszkafedéllel van leborítva, hogy konyhaasztalúl szolgálhasson. A padló (Flötz) rendesen vastag deszkákból áll, s csak a tűzhely körűi van kőből vagy agyagból. A tűzhelyről fölgomolygó füst legtöbbször az ajtó fölött lévő nyíláson tódúl a tornáczban alkalmazott fa kürtőbe, melynek közelében még afféle tűzifa-szárító is van (Äsen). Minthogy a stájer kevésbbé szereti, mint például a salzburgi, a ház oromzatát az útnak fordítani, azért az rendszerint egyszerűbb és dísztelenebbnek is tűnik föl, mint egyéb havasi tartományokban. Függőleges deszkákkal van beborítva, egy bevágott padlásablakkal ellátva, s a tetőből egy háromszögű csapott csücsköt foglal magának. A felső Enns-völgyben, hol az építkezés módja már jobban hasonlít a salzburgihoz, jó lapos, kövekkel lenyomtatott tetőket találni, melyeken gyakran egy csinos harangtornyocska is díszeleg. Egyébiránt lapos tetők példáúl a Wechsel tájékán is előfordúlnak, hol találni még