Seite - 152 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

152 mely alól kilátszik a sokszor takaros czipellő s a fehér harisnya. A rikító, gyakran fehér kötény az utóbbiaknál csak egy keskeny sávoly, míg a férjes nőknél rendszerint sötét és oly széles, hogy hátúi összeér. A mellet jó mélyen kivágott „lajbi" takarja, vagy fekete, néha aranyrojttal szegett váll. Koro- sabb asszonyok a fölé még jó dúdosra kivattázott újjú sötét derekat szoktak húzni; a leányok meg hol hosszabb, hol rövidebb ingújjban szeretnek járni, s különben is a csinos „jopkát" jobb szeretik a régi divatú „spenser"-nél. Tarka, gyakran selyem, a nyakat és keblet szemérmesen takaró mellkendő s többnyire fekete selyem, vagy barna fejkendő, mely hátul sokszor salzburgi divat szerint két széles szárnyat képezőleg van megkötve, egészítik ki a stájer nő öltözetét. Idősebb vagyonos polgárasszonyok még néhol különös alkalmakkor hordják az ismeretes „aranyos fejkötőt", azonkívül régi, sokszor értékes ékszereket is szeretnek föltenni. Nagyon szerették a casquete-szcrú gyász- fejkötöt; gyászoló felek fekete gyöngygyei hímzett olyanféle nehéz fejkötőt is hordtak. Szinte nagyon el volt terjedve a fekete selyemből való, sokszor aranyhímes, úgy nevezett „Bundhaube", de még inkább a bársonynyal és aranynyal szegett magasdad „Drathelhaube". A Salzkammergutban öreg parasztasszonyokon látni még télen prémes süveget, közönségesen azonban nagy szélű magas fehér ncmezkalapot. Nagyon közönségesek voltak hajdan, kivált a tartomány felső részében, a nagy szélű, a karimán kívülről fekete, redős, belül pedig veres selyemkelmével szegett, alacsony lapos tetejű, fehér nemez női kalapok. A felső stiriai Mura-völgyben a fehérnép ma is szeret viselni finom, hosszú szőrű nemezből való fekete férfikalapot, mely gyakran hetykén van feltéve s nem is roszúl áll az arezhoz; némely vidéken, közel a karintiai határhoz, efféle kalapokat még aranynyal díszítve is látni. Azelőtt rendesen daróezfejkötő hegyiben viselték a kalapot, mai napság gyakran a fekete selyem fejkendő fölött, a Salzkammergutban pedig a leányok fürtös, vagy tekercsbe font hajukat zöld stájer kalappal fedik be. Híresek voltak a salm-völgyi női kalapok, lapos, sárga szalmából font „napkalapok", melyek- nek alacsony fölsején két selyem kötés pompázott s azonfelül széles pántlika lógott a kalap alól csípőig; a jobb fajta ily kalapoknak „Raindlhüte", a közön- ségesebbeknek „Goggen" vagy „Moidlhüte" volt a nevök. Voltak fekete, sőt zöld napkalapok is, melyek jobbára Stainz és Ligist környékén divatoztak. Ha már most azt, a mit a német stájer ruházatáról mondottunk, még egyszer röviden összefoglaljuk, azt találjuk, hogy ez a viselet a férfinak az