Seite - 162 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

162 Erre a „fánkfa-vivőre" ráles a házban valamennyi fehérszemély, hogy valami rejtekből leöntsék vízzel, mi ha sikerűi, a cséplők nem számíthatnak többé a fánkra; más részről azonban a fánkfa-vivő is ugyancsak felhasznál ám minden cselt, hogy szépségesen a konyhába juthasson, s bizony legtöbb esetben az asszonynép húzza a rövidebbet. A tartomány felső részében e helyett a „fánkkéve" (Krapfengarb) szokásos. Brlopódzik egy suhancz a konyhába, elővesz egy csomó kalászt, avval rendre csapkodja a fazekakat és serpenyőket, csak úgy pattog szét a szem. A hány szemet találnak a tűzhelyen és az edényekben, annyi fánkot kell majd feltálalni ; de hogy nagyon is sok ne legyen, a gazdasszony és szolgáló iparkodnak ám a sihe- der kezéből minél hamarabb kirántani a kalászcsomót. A „tiloló-bódékat" a férfiak, sőt a legények is kerülik naponta, mert a fehérnép ilyenkor munkaközben ráteríti ám a nyelvét mindenkire. De aztán este a lakomán annál vígabban vannak, tánczolnak, játszanak, még bolondos prédikácziókat is tartanak. Közép-Stiriában néhol többek közt egy „tiloló-csirkét" (Brechelhenne) is feltálalnak. A tartomány felső részében lakoma után egy letakart tál kerül az asztalra, mely tele van almával, dióval, virággal és csalánnal; a ki legtöbb almát és diót tud kikapkodni, az a „tiloló-" vagy „diókirály" s joga van először tánczolni a „tiloló meny- asszony "-nyal, rendszerint a házi hajadonnal. A tilolónők egy csomó finom lent is szoktak ajándékul kapni a gazdától, ez az úgy nevezett „Reisten- geschenk" (fejbe csavart lenszösz). A „fonó"-k a fiatalságnak sokszoros alkalmat nyújtanak társas és bizalmas összejövetelekre, nemkülönben a tartomány közép részében a „toll- fosztás" és „tengerihántás". Ezekben az öregek vigyáznak ugyan a víg fiatalok magaviseletére, kivált ha maguknak is felnőtt leányaik vannak, de csak csekély, vagy semmi részt sem vesznek az ifjak vígalmaiban. E helyett azonban szeret a paraszt vasár- és ünnepnapokon egyik vagy másik szom- szédjához ellátogatni, a hol még több magaformájút talál, kikkel aztán egy-két órát elbeszélget; természetesen az asszonynép is örömest eljár látogatóba. Nagy gondot fordítanak a hegyi vidékeken a havasi gazdaságra, s minden, a mi erről a felső-ausztriai alpesi gazdálkodásra nézve mondva volt, Stiriára is áll. A felső Ennsvölgyben az a tej, melyet a föl- és lehajtás napján fejnek, a szegényeké („Fötlmilch"), ez szerencsét hoz a pásztornőnek (Schwoagrin). Gyönyörű látványt nyújt a Salzkammergutban, melynek