Seite - 165 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

165 (Schwartling) messenek le maguknak. Kivált a leányok nagyon adakozók e részt, s minden legény, a ki kedvökben van, kaphat tőlük ilyen „szeletet". Irdning környékén ilyeneket diadalmi jelekül hordanak úgy, hogy zsinórra fűzik s vállukra vetik, — így járják be hosszú csapatban a helységet, s a kinek legtöbb „gyümölcsös szeletje" van, azt a falu Don Juan-jának tekintik. Nagy tekintetben áll a Szilveszter-éj, mert felette sok titkot rejt magá- ban. Minden előbbi jövendölő kísérleteket ismétlik az évfordúlat órájában, hogy fölleplezzék a jövőt. Hartberg és környéke lakóira nézve különös jelentőségű csuda orákulumát rejt a mondákban gazdag Ringberg. Ott minden hetedik esztendőben, Szilveszter-éjjel, a hegy körűi futó fal dél- nyugati oldalán, a termékeny Feistritz- és Safen-völgy felőli tájon, egy nyílást lehetett látni, melyből pontban tizenkét órakor egy disznó jött elő, egyszer soványan és lefogyva, szájában tarlószálakat tartva, másszor meg kövéren, arany kalászszal. Amaz esetben a kísértetes állat mindig siralmas röfögést hallatott s mindjárt is visszafordúlt a hegy belsejébe; olyankor hét rosz esztendőt lehetett várni. Utóbbi esetben azonban áldásos idő követ- kezett; a disznó ekkor rendesen körülszaladta falhosszant a hegyet és csak akkor, ha valamely egyes helyet fenyegetett valami veszedelem, nem haladta el annak irányát, hanem visszatért az üregbe. Az iíjSvnapi első találkozásra sokat ád a nép. Még nagy divatja van az „újesztendő-köszöntés"-nek és „újesztendő-éneklés"-nek is. Utolsó nap a karácsonyi napok cyclusában a „három királyok napja" vagy vízkereszt. Ennek előestéjén a keleti bölcsek kezdőbetűi és az évszám az ajtókon, az ágyakon pedig a „boszorkányszög" (Drudenfuss) szentelt krétával megújít- tatnak. Hinterberg vidékén a Salzkammergutban ezen este „csilingelni" járnak a szegények s a nagyobb paraszttanyákon ajándékokat kapnak, különösen fánkot. A vízkereszt-éjt a tartomány felső részében „Perchtl- éjnek" is hívják. Ekkor ugyanis a félelmes „Perchtl" vagy „Perchtgoba" a kereszteletlenűl elhalt gyermekek lelkeivel betér a házakba s megízleli a számára készen tartott „Perchtl-tejet"; de nem szabad őt ebben kíváncsi- ságból meglesni, mert különben vaksággal veri meg az embert. Ha az ember a „Perchtl"-lel járása közben találkozik, szólítsa meg az „utolsó" gyereket s adjon neki nevet; akkor annak lelke felszabadúl s Perchtl megköszöni a jótétet. Vízkereszt-éjjel minden len is tisztára le legyen fonva a rokkáról, különben bele fészkel a „Perchtl". Ejszakkeleti Stiriában újévkor