Seite - 169 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

169 a hol a tőkét nyilvánosan elkótya-vetyélik s az árát mindjárt közösen el is mulatják. Gazdag szokásokban a húsv/t ideje. A mit a virágvasárnapról, a „pálmavitel"-ról s a szentelt „barkák" gyógyító és csuda erejéről a szom- szédos havasi tartományokban beszél és hisz a nép, az általában véve Stiriára is áll; szinte általánosan ismert jelenség a „kerepelő gyerekek" is. „Zöldcsütörtökön" (Antlasspfingstag) az egész természet megszentelődik. Öreg emberek ezen a napon a „faimádkozást" és „pázsitjárást" űzik, azaz egy fa alatt térdepelve végzik áhitatoskodásukat s este mezítláb a ház előtt lévő zöld mezőre mennek s ott imádkoznak. Nagypéntek is nagy jelentő- ségű; jövendölő napnak tartják, még pedig így vélekednek: „Ha nagy- pénteken eső esik, száraz esztendő lesz; ha pedig dér fedi a mezőt, áldott esztendőt lehet várni". Nagyszombaton egy darab zsarátnokot („Brand") visznek haza abból a tűzből, melyet a sírásó elkorhadt koporsódeszkákból és fakeresztekből rakott s melyet a pap megszentelt; ha a tűz útközben kialszik, valaki meghal a házból abban az esztendőben. Ezen „szentelt tűz"-ből a parázs egy részét a tűzhelyre borítják, más részét meg, ha kialudt, mint csodatévő óvószert elteszik. A feltámadást lehető ünnepiességgel ülik meg; Eisenerzben a késő esti órán megy végbe s bányászi jelleme által tűnik ki. A húsvéti lövés és a „húsvéti tüzek", a hajdanta Ostarának, a felderülő fény, a hajnal és a tavasz istenasszonyának szentelt áldozati bárányok még sok helyen divat- ban vannak ; a Wechsel vidékén mindig az őszi vetés szélén gyújtják meg az ilyeneket, hogy elhárítsák arról a jégesőt. Húsvét vasárnapján minden jóravaló gazdasszony egy kosár élelmi- szert küld a templomba megszentelés végett. Radkersburgban és környékén igazi versenyfutás megy végbe a „szentelt kosarakkal" ; a mely cseléd először ér haza rakott kosarával, azt az egész esztendőn át legszorgalmasabbnak tartják. Wechsel mellékén húsvétvasárnap az az Alsó-Ausztria szomszédos vidékein is dívó szokása a „határjárás"-nak („Groangehen") uralkodik, midőn ebéd után a családtagok imádkozva bejárják az őszi vetéseket s különféle vallásos szertartásokat visznek véghez. Húsvéthétfőn a felső-stiriai Mura- és Liesing-völgyben népies futtatás (Gonesslaufen) megy végbe; bár ekkor a kelő füvet letapossák, mégsem törődik vele a birtokos, mert hát a „Gonesslaufen" a földeket és réteket termékenyíti. st. 22