Seite - 170 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

170 Örömnap május elseje. A „májusfa-ültetés" még sok vidéken szokásos. A tartomány felső részében ezen a napon sokan kimennek az erdőre s ott egymást fenyőbarkákkal hajigálják; a kit eltalálnak, az egészséges lesz egész esztendőben. Különösen hatásos a „májusi harmat". Leányok szeretik a május elsején búza- vagy rozsföldről gyűjtött harmattal mosni a képüket, hogy elveszszen a szeplőjök. A mely gyereknek karikalába van, ha alsó testét „májusi harmatba" áztatott kendővel borogatják, görbe lába meg- egyenesedik és erőssé lesz. Aldozócsütörtökön Gröbmingben az Idvezítő mennybe menetelét jelképesen adják elő; arról a tájról, mely felé a mennybe menő Krisztus utoljára fordította arczát, jön az első zivatar. A pünköst sok helyen az előestén „boszorkánypattogással" veszi kezdetét. Jámbor parasztok pünköst éjjel éjféltájban kimennek földjeikre s végigjárják a határt, hogy valamely határkő-elmozdító nyughatatlan lelkét megszabadítsák, vagy a gabnatenyészésért imádkozzanak. Az álomszuszé- kokat pünköst reggel „pünköstkirály"-oknak csúfolják s virág-vagy szalma- koszorúval czifrázzák föl. Stradenben, Mureckben s más helyeken még az a tehén is, a mely utoljára ér a legelőre, koszorút kap. Közép-Stiriában ezelőtt divatban volt a „pünkösti lovaglás". Wagendorfban pünköst vasár- napján az úgy nevezett „Pfingstluckenritt" ment végbe. Ekkor a „csordások", a mint előbb vagy később érnek reggel a gulyával a községi legelőre, mint „Fahnlführer", „Krottenstecher", „Klaubauf" stb. sorakoztak. Délután aztán zárt csoportban végig lovagoltak a falun, elől a „zászlóvivő" s leghátúl a nyirgalyakkal befont s koszorúzott „Pfingstlucken". A csapat a közel fekvő St.-Veitnak tartott s a templomból jövőket békákkal, rögekkel, stb, dobálta meg, azzal ismét visszanyargalt Wagendorfba. Itt este a rókatáncz ment végbe, oly tánczmulatság, melynek költségeit egy eleven róka „muto- gatásával" szokták összeszerezni. Más „pünkösti lovaglás" volt a „pünköst- szentelés" Radkersburgban. Leitersdorf és Deutsch-Radersdorf helységekből számos parasztlegény lovagolt pünköst-hétfőn délután egy szalmába burkolt s nyergeletlen vak lovon ülő suhancz vezetése alatt a városon végig; a radkersburgi polgároktól bort kaptak, mit „dézsával" tettek ki számukra az ajtóba; a szalmás-ember látott neki legderekasabban úgy, hogy végre becsípett s le-lefordúlt a lóról. Ez a „pünköstszentelés" a lovasok visszatérte után tánczmulatsággal ért véget. E szokásoktól eltérő volt a „pünkösti menyasszony" (Pfingstluckenbraut) járása Oberseibersdorfban. Egy galyak- kal és koszorúkkal díszített s legényektől húzott szekéren ültek a „meny-