Seite - 175 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

175 ólálkodnak, hogy oda valahogy bejuttassák a hajóikat. Ily hajócskákra mindig a „tulajdonos" neve s valami bohó mondóka van írva. Példáúl : „Szent Mikulás, Mikulás, ; „Nem bűn, ha hajót dugok, Kezdődik az utazás, Mert még kis gyerek vagyok, Erre, arra evezek, Nem én kezdtem, Nem tom, mitévő legyek; El se hagyom, Végre az jut eszembe Egy kis ajándékkal Ebb* a házba nézek be.u j Megelégszem nagyon." „Czukrot és mézet bőven remélek Mindenféle jót, szívet viditót; Szívem öröme, ha hajóm tele!" Az egyes házakban ezeket a hajócskákat összeszedik s telerakják mindenféle nyalánksággal, gyümölcscsel, játékkal, gyakran egy-egy pénz- darabot is tesznek bele. Másnap reggel a kis hajósok elmennek hajóikért s „terhestűi" szépen megköszönve haza viszik. Még a felnőttek közt is megvan néhol ez a szokás. De a „hajósok" titokban járnak s gyakran jó nagy s csinosan épült hajóikat zsinórral kötik alattomban az ajtókilincsre, s szintúgy észrevétlen mennek el hajóikért. Ilyenkor néha névtelen pajkos lányok szép rigmusokban arra szólítják föl az erős nemnek eme vagy ama képviselőjét, hogy szívöket tegyék „nehezítőűl" a hajócskába. Az a mód, a mint ennek a lehetetlen kívánságnak eleget tesznek, aztán sokszor nagy nevetségre s későbbi kötődésre ád alkalmat, kivált ha a hajócskát más kezek tették oda, mint a hogy gondolták. Végre hadd említsük még meg itt, a stiriai szokások elmondásának végén, a „Lucza-kenyeret", mely kicsi vékony kenyér kovásztalan kukoricza- lisztből van sütve, s melyet a Sulm-völgyben, példáúl Gleinstättenben s más helyeken az öregebb lakosok Lucza-napkor készítenek és költenek el e szentnek emlékére, ki a veszett kutyáktól védi az embert s csak ily kovász- talan kukoriczakenyeret szeret. Sokkal számosabbak a szokásoknál Stiria német lakosainak regéi és mondái\ a nép kedélyéletének belső, mélyen fekvő kincse; e mondákban a nép nemcsak ősei isteneinek többé vagy kevésbbé homályos emlékezetét s egy naiv költői természetnézetet, hanem a jogról és erkölcsről való mélyen járó fogalmait és vélekedéseit rakta le és őrizte meg. Mint a hegyi tartományokban általán, Stiriában is él a monda az egykori aranykorról az Alpesekben s ezek elvadulásáról, így példáúl a Dachsteinon „hóval elborított hegyi gunyhóról", a johnsbachi hegységbeli