Seite - 188 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

188 A németek tájnyelve és tájköltészete. Nem egy felföldi stájer elcsodálkozhatik, ha azt hallja, hogy német nyelvű földiéi vagy nyolczféle „nyelven" beszélnek, s hogy van elég oly félrezug, melyben az odavetődött a honos törzsrokonát alig-alig érti. Igaz, hogy ezeken a nyelveken csak különböző szójárásokat kell érteni, de azért mégis nehéz valamennyijöket az egy „bajuvar" kalap alá vonni. A mostani beszédmód még néha-néha egy más korábbinak hangjait hallatja, épen mint egy palimpsest több helyen átcsillogtatja a különben eltörlött eredeti írást. A tulajdonképeni felföldön a nyelvjárás még egységesebb és egyenletesebb, ellenben a nyugati és keleti dombvidék, hol a térképnek nagy behajlása van, föltűnőleg gazdag és tarka változatot mutat e részben. Ez nyilván a tartomány megszállása történetével függ össze; a hegyes részen a németek előbb, s a törzs szerint zárt, nagy tömegben egyszerre telepedtek meg, míg a közép vidéken a német telepedés ifjabbnak, időközönként előre nyomúltnak és törzs szerint vegyültnek bizonyodik. A sok vár — hajdan messze paran- csoló úri lakok —, melyek a felföldről le a mai nyelvhatárig lépcsőzetesen sorakoznak egymáshoz, ezért nyugaton ép oly fontos jelenség, mint keletre még hosszabb kiterjedésben az egykor megerősített határvárosok lánczolata, mint a minő Friedberg, Hartberg, Fürstenfold és Radkersburg. De nemcsak bajor törzsből való urak, hanem svábok, frankok, sőt még alnémetek is jöttek e tartományba, s a harczias urak bizonyára maguk szűkebb hazájabeli kíséretet és cselédséget hoztak magukkal, mely mind addig terjeszkedett, mígnem egy más úri birtok határát érte. A nyugati dombvidéknek egy meg- lehetős szűk kerületű foltján mintha alnémet hangok ütnék meg fülünket; keleten a riegersburgi még emlékezni vél sváb származására; a Lafnitzon inneniek frank eredetűeknek látszanak s a Magyarországból átnyúló hienczek igazi eredete is titokzatos még mind maig. Ha már most Felső- és Közép-Stiriát nyelvjárásilag összevetjük egy- mással, az tetszik köztük sajátképeni és legáltalánosabb különbségnek, hogy a felföldi az egyszerű magánhangzókat, a hol használja, tisztán ejti ki, míg keleti és déli hazájafia azokat elő- vagy utóhangoztatással kettős, sőt hármas hangokká változtatja. Menjen csak az ember Mürz-völgy felől a fischbachi Alpokon vagy Karintia felől a Koralpon át s nyomban a magánhangzóknak ezen sajátszerű duzzasztásával találkozik. Leghatározot-