Seite - 192 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

192 „Zan an Fruahsti (Frühstück) a milchets Na, fürn Winta thut's as noch. [Koch — 's Dröschn geat fraili schwá(r), 's wit1 da Mogn z schnei lá(r). Kinit oba da stockat Stá(r)z2, Main, do locht ma 's Há(r)z3; An Kniag villi Schilchawain — Af da Welt káu 4 nix besser sain ! stb. („Reggelire tejes kását — no, télre még megteszi. A cséplés persze nehezen megy, a gyomor csakhamar üres lesz. De ha a tömős gánicza jön, beh nevet akkor a szívem; egy korsó schilchi bort — a világon nem lehet jobb annál! stb.tt) A stainzi legény ezután panaszkodik a „megpróbált pitvarajtóu-ra (vasuachti Lábn-Thi), mivelhogy úgy „nyikorog14 (koarazt), ha kedveséhez akar menni, a kinek olyan piros arcza van, mint a baraczk (wiaPföschi roath). Mért is ne menne Marcsájához (Mirzl)? Helyre gyerek ö (Kárl), bátran (schárf) neki megy a veszedelemnek s mégis ügyesen el tudja magáról hárítani a nehéz gyanút („schwárn44 Verdacht). — A rosenkogeli lányokról így szól a nóta: „Piros képű csinos lányok, Szépen kivarrott a vállok, Ha a tánczban megpörgenek, Porral telik meg a szemed". S a legények úgy járják, „hogy szinte szikrát hány a czipöjük sarka" (dass's va di Schuach-Stöckli daocha gáhnt). Közelebb laknak Gráczhoz a hitzendorßak. Az ő tájnyelvük se kevésbbé híres, mint a stainziake, kikhez sokban hasonlítanak is. Az o Istenük is „Hárrgád" (Herrgott); nem urak „Hárren", hanem parasztok; nem város- ban laknak, hanem falun, „Darf"; még mind élnek, ha meg nem haltak (gstárbn), s közűlök nem egy „túl nőtt a templom tornyán" (Kirchtudn). Valamint im e szóban a „Thurm" vagy „Thum" r-je helyett d van, hitzen- dorfiasan Stern, Kern, werden, Birn helyett inkább ezeket mondanak: Stedn, Kedn, wedn, Bidn. A már említett „igaz stájer" hitzendorfi Puff Ferdinánd ő, a „Steirer-Seppl" hűséges munkatársa. Noha régtől fogva bécsi lakos s már hetvennyolcz éves, Puff úr még mindig ki-kiröpít egy-egy tréfás lapocskát, mint szülőföldjéhez szóló üdvözletet. 1852-ben egy ily czímű könyvecskét tett közzé Gráczban : „Steirische Bauarn-Gspoass" (stájer paraszttréfák), s a bennük megütött hangot kisebb jelenetekben és beszél- getésekben még híven megtartja. így ír többek közt : Knecht Seppi: Dös Baur, a Lodetn suat i do mötnehm, wonn i do ba da finstern Nocht af Eibaschwoal foarn muass. Josl-Baur : Des nöt neadi, dei roathhoradi Schedi leichtat ea gnua.u