Seite - 197 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

197 Magyarul : „Elgondolom, ha úgy volna, Sütne a hold szépen, És én nem tudnék aludni: Vajh, mit tennék épen? Oda mennék az ablakhoz, Ki-kinéznék rajta, S varrogatnék — de a dolgom Kevésre haladna. Hisz dalolna a fülmile, A bagoly huholna, A kutya is mindegyre a Hold felé tutolna. Elgondolom, ha úgy volna, Eljönne a babám, És az ablak nyitva volna: Beesuknám-e talán? Elgondolom, ha úgy volna — Jaj de mind hiába, Mert hát nincsen nekem babám, Magam vagyok, árva! Kinézek bár az ablakon — Benéz a hold rajta, Elnéz hosszan, a mint fekszem Magányos ágyamba ; Nem hoz nekem ő szeretőt, Árván hagy magamat, És a szívem úgy megreszket, Szememből köny fakad. Szégyeld magad, te csúnya hold, Szégyellened kéne! Egy leányt így búsítani, — Ugyan, mit érsz véle?64 Ez a dal diphthongizálő szerkezetben is megvan; a szerint az első szak így hangzik : „Deink i, es war a sou, Scheinad da Maun Und i kunad ned schlàfn, Was stöülad i aun?" A felső Mura-völgyben, a hol a levegő éles, a beszédmód néha nagyon darabos. Az Enns-völgyben ez az érdesség észrevehetőleg a bőbeszédű ausztriai hangba megy át. „Buamu-ból (gyerek) „Buali44, „Büabal44 lesz; a hegy „Bering44, „Biri44 stb. Kain János aussee-i vendéglős a vendégeit couplet-szerű külön dallamú népies dalokkal mulattatja gitár kiséret mellett („Lieder aus Aussee44, Bécs l884)saz 1872 elhalt Winkler Engelbert egy hátrahagyott költeményében szülőföldét (Hoamat), Ausseet, elmésen és melegen dicsőíti. Elbeszéli többek közt, hogy a Dachsteinon valaha egy dölyfös pásztornő-népség lakott : „Azért vajat és túrót bőven készítettek, S lépcsőt alá a völgybe abból építettek.44 De ez a vajlépcső nem volt tartós, mert még mielőtt a nap neki tűzött volna, jött egy bűntető zivatar s elborította a balul használt Isten- ajándékát s „Azóta marad meg a hó mindörökké.44