Seite - 206 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

206 és Fraungruber János tanító (született 1863) tűntek ki a honi dalköltésben. Végre Gr asberger János is (e czikk irója) három könyvecskéjével („Zan Mitnehmtt, „Nix für unguet" és „Plodersam") dalos honfitársai közé sorol- ható, habár nyelvében sok karintiai elem is van. E könyvecskék ugyanis jobbára azon tapasztalások szerint keletkeztek, melyeket a szerző mint gyermek Obdachban, szülőhelyén, mint convictista a szent-lambrechti benczéseknél, és mint klagenfurti tanuló szerzett. „Merian"-ban egy saját- ságos eisenerzi bányászénekről (Bergreyen) van említés téve, „melyet 1588-ban Gansstin gl Zsigmond csinálttt. Ez az alkalmasint népies bányász- dal nyilván örökre elveszett. Legrégibb „Schnaderhüpfel" eddigelé a Zahn „Steiermärkische Gcschichtsblätter"-eiben közlött gúnyvers az eretneküldöző báró Paar-ra (1600-ból), mely így hangzik: „Der Herr von Paar, ! Und was er redt, Das is a Naar \ Das is net wahr." Magyarúl : „Báró Paar, | S a mit beszél, Nagy szamár, j Az nem áll." vagy : „Paar uraság í Mind hazugság, Nagy bolond, > A mit mond." Egy admonti latin iskolai drámában („Isaac . . . " 1767-ből) a víg személy, a tevehajcsár, német tájnyelven beszél, még pedig többek közt így : „Rebecca bist do? í Du brinngute Seel, Wia bin i so froh ! J Staig a von Kameel ! stb." Magyarúl : „Rebeka, te itt vagy? ! Te áldott lélek te, Az örömem mily nagy! } A tevéről kelj le!" Az emiitett „Geschichtsblätter"-ek (1880 — 1885) sok nyelvjárásilag becseset hoztak napvilágra. A vordernbergi „Frau Maria Elisabeth Stampfer Hausbuch" czímű naplója, melyet szintén Zahn J. adott ki Bécsben 1887, őszinte mély érzéssel cseveg az 1666—1694-iki időkről. A mit Luther napjaitól fogva az esslingi Wyle Miklós, Pirminius Achilles, Lazius Farkas bécsi tudós, a pöchlarni Rasch János, a zürichi Gesner Konrád, Scioppius s más férfiak az ausztriai, tehát a stájer nyelv-