Seite - 209 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

209 a népet jellemzik, a becsületesség és mértékletesség a legszembetűnőbb ; a szorgalmat sem lehet töle megtagadni, a míg megvan a reménye, hogy mun- kája eléri óhajtott czélját. Nemzetiségi jellege fölötte kifejlett, de nem fajúi más népek vagy vallásfelekezetek iránti türelmetlenséggé, sőt nagyon is meg tudja fogni, mennyit köszönhet az idegen nyelvek, idegen népek ismeretének. Bármennyire békeszerető is a szlovén, az uralkodó házért vívott háborúban nagy vitézséggel harczol, kivált akkor, ha vezetői jó példát mutatnak neki s bánni tudnak vele ; mert fölebbvalója szájából egy jó szó többet ér nála, mint minden intés és büntetés. A lakosság szívében mély gyökeret vert a vallásosság. Ennek egyik következése az a rendületlen bizalom, melylyel papjuk iránt viseltetnek, a ki osztozik velők örömben, búban, legtöbbször ugyanabból a néposztály- ból származik, ismeri bajaikat s ismeri lelkük titkos vágyát, gondolatait. Ezért van a papnak igen nagy tekintélye, különösen ha nem csak a szájával, de a szívével is tanít. Hasonló tisztelettel viseltetnek a hatóságok iránt is s híven alkalmaz- kodnak azokhoz a követelményekhez, melyeket az összesség az egyesre ró. Azonfelül élnek még emlékezetükben a régi demokratikus szláv alkotmány nyomai, úgy, hogy a fölmerülő vitás kérdéseket ma is gyakran tekintélyes községbeli tagok itélő szavával döntetik el. A hatóság rendeletei ritkán ütköznek makacsságba és ellenállásba, kivált azokon a vidékeken, melyek a természettől dúsabban megáldva, jobb módot biztosítanak a földmívesnek s biztosítják tulajdonát. Ott ellenben, hol a kedvezőtlen körülmények meg- fosztják a parasztot birtokától s a korábbi földbirtokos lassan-lassan nap- számossá válik, minden esetre előtűnnek a hanyatlás okozatai a nép testi és szellemi állapotában is. Ily helyeken elenyészik az önérzet s helyére gyakran nagyon is alázatoskodó magatartás lép, melylyel aztán a munkától való irtózás s az a törekvés is párosúl, hogy mindenből a lehető legnagyobb hasznot kívánják húzni. E jelenség különösen az oly bortermesztő vidékeken mutatkozik, melyek kedvezőtlen évek alatt elszegényedtek s a hol nem egy szőlősgazda vinczcllérré lett, mivel jó években kissé elbizakodó volt szerencséjében s nem gondolt a következendő sovány esztendőkre. Épen amaz áldott vidékeken találkozunk gyakran a földbirtok gyors gazdacseré- lésével, mivel a szerencsés birtokos nagyon is jószívű volt maga és mások iránt s a kellő határon túl akarta mutogatni vendégszeretetét. De nem volnánk igazságosak, ha azért az egész népet pazarlónak akarnók állítani. st. 27