Seite - 211 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

211 köré csavarták, mint a hogy még ma is látjuk a szomszéd Muraköz nő lakóinál. A népdalban a még férjhez nem ment leány arról panaszkodik, hogy „még varkocsot kell viselnie". Hogy mily régi ez a szokás, leginkább bizonyítja az, hogy már Lichtenstein Ulrik is leírja a „vend wip"-et, a ki Kindbergben vele bajvívásra szembe szállt : hogy két hosszú, egész a nye- regig lelógó hajfonadéka volt, testén „godehse"-t viselt (egy szoknya-félének ma is godezi a neve), a minőt a vend asszonyok hordanak s hogy gazdag és értékes „schepel"-je volt. Ez a különbség ma már nincsen meg. E század Szlovén parasztház és kamra. első felében a sannvölgyi nők ünneplőre hátrafelé szélesedő nagy főkötőt (avbe) viseltek, aranynyal és ezüsttel kihímezve, hétköznap kisebbeket. Némely házban még ma is őrzik az efféléket, mint családi emlékeket. Hajukat úgy, mint még most is, bársonyszalaggal (parta) hátra kötötték, övük aranynyal és ezüsttel volt díszítve s gyakran a családi örökségnek volt előkelő darabja. A férfiak ellenben bőrnadrágot viseltek, mely csak térdig ért és hosszú szárú csizmát. A rövid kabát alól fekete bársony mellény látszott ki, melyet nyáron fehérrel cseréltek föl. Ezt sűrűn egymás mellé varrott egy sor ezüst gombbal gombolták be s a mellény alól meg- lehetős széles, kivágott bíborvörös posztódarab kandikált elő. Fejökön finom 27*