Seite - 217 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

217 a világért sem más faluba, mert ha rajta kapják, irgalmatlanul megfürösztik a legközelebbi kútvödör alatt, sőt még sokkal kevésbbé kellemes rendre- útasításra is készen lehet, mivel ezek a ficzkók mind harcziasok s nem tűrik a betolakodókat. Nehéz szívvel megy aztán a sorozásra; a katonának való sem találhatja kedve szerint valónak, hogy néhány évre Isten-hozzádot kell mondania övéinek; de még kevésbbé örömest bukik meg akármelyik is a sorozáson. Végre a hibátlan fiú ki is tölti a katonai szolgálat idejét, tágabb látókörrel, sok tapasztalattal tér vissza, már mint érett férfi, hozzá tartozói körébe s őrömmel fog hozzá megszokott teendőihez, mert most már biztos reménye van, hogy a maga urává lehet, ha szülei átadják neki örökét s nem találják okosabbnak, hogy maguk folytassák a ház kormányzatát. Az élettárs megválasztásánál gyakran nem nagy szerepe van a szerelemnek, mivel a háznak nemcsak derék gazdasszonyra van szüksége, hanem kielégítő hozo- mányra is. Ezért rend szerint a szülők, vagy a gyám irányozzák a házasú- landó figyelmét a neki való lányra. A legény aztán szerdán, vagy szombaton megindúl egy tapasztalt, tekintélyes és jóbeszédű férfi társaságában lány- nézőbe (na ogledi). Az ilyen szószóló aztán mindenféle kerülgető beszédek után szóba hozza a dolgot s megnyeri az igenlő szót, melyről rendcsen már jó eleve biztosította magát. A hatóságoknál szükséges lépések megtétele után következnek az előkészületek. A vőlegény két vőfélyt (druzba) választ, a menyasszony két nyoszolyóleányt (svatevea) s mindketten közösen két lakodalomra hivogatót (pozavein). Ez a kettő különösen kicsípi magát a hivatalához. Kalapjaikat természetes, vagy mesterséges virágokkal díszítik föl, vállaikra hosszú selyemszalagokat, kabátjokra tarka kendőt tűznek. Friedau körűi botot is visznek, melyre bokrétát és csengetyűt kötnek. A Mura vidékén ellenben dobot és trombitát kapnak s kezökben teli palaczkot tartva, dobolva, trombitát fújva és kurjongatva járnak házról házra, úgy hívják lakziba a vendégeket. Hosszadalmas tréfás beszédekkel üdvözlik a ház népét s végre előkerülnek vele, hogy mi járatban vannak s aztán, bőséges lakoma után mennek odább. Ezzel azonban még nincsen vége a hivataluknak, mert az ő kötelességök az is, hogy beszerezzék a szükséges húst, bort, asztalt, széket s minden evőeszközt és asztalneműt. A lakodalom előtti estén vidám lakmározás közben megállapítják a vőlegény házánál az ünnepi menet rendét s másnap reggel a község zászlójának elől lengése mellett megindúl a menet nagy pisztolydurrogatással és zeneszóval. Friedau környékén itt-ott még négy-ökrös fogattal mennek a vendégekért. st. 28