Seite - 220 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

220 esdekelnek. Ez végűi az asztalra helyezi a lepényt. A többi énekek között, melyek ily alkalommal elhangzanak, nem egy van olyan, mely már réges- régen elfeledett szokásokra emlékeztet, mint példáúl a vendégek megaján- dékozására, stb., mely a déli szlávoknál még ma is dívik. A halált (smrt) egy rendkívüli gyorsaságú fehér asszonynak képzelik. Kereszt-útakon szokott megjelenni, a hol az elköltözöttek lelkei is találkoznak. Esténkint a halottas háznál összegyülekeznek a szomszédok, imádkoznak a halott nyugalmáért és énekelnek. A temetés reggelén koporsóba teszik az elköltözöttet s kiteszik a ház ajtaja elé, a hol egy jó szónok a halott jó tulajdonságait magasztalja s elbúcsúzik tőle. A holttetem elvitelét be szokás jelenteni a házi állatoknak. A temetés rendesen délelőtt történik, mivelhogy 12 órakor a holtak már üdvözölhetik az új jövevényt s erre nézve sokkal kényelmesebb nappal fogadni az ilyen tisztelgést, mint éjszaka. Gonobitz vidékén az a hit él, hogy a legutóbb elhalálozottnak addig kell a temető kapujában őrt állania, míg egy újabb halott nem váltja föl. A temetés után halotti torra („sedmina", a Mura vidékén „karmine") gyülekeznek a rokonok, a mi szintén a régi pogány temetkezési szertartásokra vonat- kozó emlékezés. A kereszteletlenűl elhalt gyermekek lelkei esténkint sziszegve, sipítva repülnek a levegőn keresztül. A nép ezeket „movjeu-nak vagy „ziveu-nak nevezi. A ki hallja s tiszta patakból vizet föcscsent utánok, hozzá mondva a keresztelő formulát, megválthatja őket. De semmi szín alatt ne fütyüljön, mikor hallja, se ne csufondároskodjék velők, mert pórúl járhat. A nép nagyon szereti a dalt s az egész természetet költői szemmel nézi. A madarak nyelvét megérti. A sárgarigó megmondja a csikósnak, hová lett az elveszett kancza, a pacsirta vetni és dolgozni hívja a földmívest s a fürj kicsúfolja a tunya munkást. Legeredetibb, a mivel a pacsirtát vádolják, azzal t. i., hogy midőn fölrepül, azt énekli, hogy agyonüti a jó Istent; de csakhamar megbánja e gonosz szándékát, mivelhogy lefelé röpté- ben már azt panaszolja, hogy elfeledte magával vinni az ahhoz való furkót. Az ünnepek naptárában is fölismerhetők még a régi pogány világ- nézet nyomai, melyek a kereszténység által megdicsőülve jelentkeznek. A karácsony (boziő, kicsinyítője a öog, Isten, szónak) olyan szent ünnep, hogy a ki e napon végzi be életét, egyenest a mennyországba jut. A jövendő kifürkészésére is fölötte alkalmas. Ha a misére menetel előtt ketté hasítasz hat bükkfahasábot, aztán kelet-nyugati irányban egymás mellé rakod mind