Seite - 224 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

224 Szent Flórián reggelén nem szabad az asszonyoknak tüzet gerjeszteni. Ezt ilyenkor a legények végzik el helyettök, a miért aztán tojáslepénynyel vendéglik meg őket. Pünkösd ünnepét a pásztorok is különös módon ülik meg. A legelő egy részét e napra föntartják, s a ki elébb hajtja ki a jószágot, csak annak szabad ott legeltetnie. De ha véletlenül leány hajtja ki legelőbb, azt megkoszorúzzák s énekszóval, kurjongatással kisérik haza. Az ilyet „lepa Leksau-nak (szép Lekszának) nevezik s ő a pásztorok királynője egész a következő pünkösdnapig. A nyári ünnepek közepét a napfordulati tüzek (kres) képezik. Néhány évvel ez előtt e napon még leányok vonúltak ki a ligetbe, ott tüzet raktak s dalolva körűltánczolták, mire aztán lakoma következett. Ez az idő a nép szemében a legszentebb az egész évben s a tüzek a Kresnik vagy Krstnik tiszteletére égnek, a ki nagy idők előtt, mikor még a föld erdőkkel és mocsarakkal volt tele, tömérdek szörnyeteget és mérges kigyót pusztított el. Az asszonyok vasfüvet vetnek a tüzekbe, az megvédi őket a gonosztól; a legények pedig vízzel igyekeznek leönteni a leányokat s átugrálnak a tüzeken, sőt az előtt a barmot is áthajtották rajta. A nyári nehéz munkát a cséplés bevégzésének (domlatki) ünnepe fejezi be, őszszel pedig a bortermő vidékeken a sok vígsággal járó szüret, míg a hegyek között a takarmány behordásával ünneplik meg a munkaidő végét. így vonúl be a tél, de a mely Márton és Miklós napkor szintén meghozza a maga örömadó nyugvópontját s karácsonykor újra megindúl az évi ünnepek sora. A nép főként földmíveléssel foglalkozik; ipara jelentéktelen, s a bányá- szat csak kőszenet szolgáltat. Még nem oly régen az aranymosást is űzték a Drávának Pettauon túl nyúló szakaszán. Néha-néha még ma is fölkerülnek Horvátországból az aranymosók, de a bennszülöttek nem találták e kereset- ágat eléggé jutalmazónak s fölhagytak vele úgy, hogy most már csak a Pettau melletti Zlatolicje falvának (Golldorf, Golddorf) a neve emlékeztet rája. Csónakokkal, szerszámokkal szekerekre rakodva jönnek az arany- keresők, hazaküldik fogataikat, szekerüket s munkához látnak. Hármasával összeállva eltakarítják a durva kavicsot s halmokot raknak a finom homok- ból. Felső lapjokon rovátkokkal ellátott, 70—80 centiméter szélességű s 1.2 méter hosszúságú deszkákat használnak lejtőnek, melyre egyik munkás a homokot szórja, a másik vizet önt rá s azzal aláiszapolja. A bevágásokban visszamaradt aranyszemcséket higanyba itatják s aztán eladják a csáktornyai