Seite - 225 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

225 pénzváltóban. A napi keresetet egy munkásra 80 krajezárra becsülik, de ha különösen kedvez a szerencse, 2 forint is bejön. A nép szájában számos rege és monda él. A szlovének nemzeti hőse „Kralj Matjaztt (Mátyás király), kinek ős alakja még a sötét pogány korba nyúlik vissza, a mit más szláv és ncm-szláv mondákban található hasonló vonások is bizonyítanak. De az alak kidomborodása különösen Corvin Mátyás és a Cilii grófok tetteinek tulaj- donítható. Legközelebb rokon vele a Marko királyfiról (Marko Kraljevic) szóló délszláv monda, mely a szlovének előtt sem ismeretlen. Mátyás király a nép szeretetét igazságosságával s a török elleni harezokban tanúsított vitézségével vívta ki. Mint Barbarossa és Marko, ép úgy ő sem halt meg, hanem ott alszik hadseregével a szent hegyben (sveta gora) s egyszer majd megjelenik, minden ellenséget legyőz s meghozza a világnak az örök békét. A többi monda között az üveghegyről szóló mindenütt el van terjedve. Ez a hegy messze van valahol délszakon. Ott áll rajta Krsnik arany vára s előtte egy almafa arany gyümölcsökkel. A ki odajut s egy almát leszakít, sohase hal meg. A Bacher-hegységben ott székel még a „vehtra-babau, a ki nem szenvedheti az ebugatást s megáldja a pásztorok nyáját, ha kendert visznek neki, melyet fonni szeret. Esőért is ó hozzá folyamodnak : gyékény- köntösbe bújtatva egy lánykát, megöntözik s dalt énekelnek hozzá, melyben esőt kérnek a vehtra babától s kendert Ígérnek neki. Ha villámlik és menny- dörög, akkor Kombal és Krsnik szellemei harczolnak egymással. Egy másik- babona szerint Isten a sátánt űzi villámával, azért is nem tartják sokan tanácsosnak keresztet vetni magokra a villámlás alatt, mivelhogy a gonosz az ilyen ember mögé szeret bújni, hogy ne találja a villám. Az erdőkben ott garázdálkodik a catez is, a ki félig ember, félig kecskebak. Ott laknak a vad némberek is, a Dimek, továbbá egy fekete szörnyeteg, a Laber, egy barátságos fehér törpe, a vad ember (divjí moz), a polkonji-k, félig lovak, félig emberek, a pesoglavci-k (kutyafejűek); déltájt nyáron megjelen a preglavica, egy fejetlen asszony, este pedig a puga ijeszti az embereket; a házakban kopogó szellemek — setek, dedek — garázdálkodnak, a torklja üldözi az oly asszonyokat, a kik szombat este sokáig dolgoznak, a skrat pedig pénzt visz azoknak, a kik eladják neki a leiköket. A vízben a vízi ember — povodnji moz vagy Gestrin — lakik, a kinek ajándékot dobjon a vízbe a halász, különben nem lesz jó fogása. így az egész természet tele van jó és rosz szellemekkel, de már csak az emlékezetben élnek, a bennök való hit elenyészett. st. 29