Seite - 226 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

226 vinidae) nevezték a nyugati, de különösen a német írók. Sót még ma is írnak és beszélnek a Spree-melléki vendekről, a lausitzi vendekről, úgy szintén a stíriai, karinthiai, krajnai és tengermelléki vendekről. Mennyire terjed a történelemben vissza a vend elnevezés, erről a következőket mond- hatjuk. Már Plinius Secundus, Tacitus, valamint Ptolomaeus és a Peutinger- féle táblák is említenek egy, Európa keletén lakó népet Venedig òvtrtdou név alatt. Tacitus nem tudja, a germánok, vagy a szarmaták közé sorolja-e őket. A mai néprajzírók nem haboznak az említett venedi-ket szláv néptörzs- nek ismerni el. S minthogy továbbá tudjuk, hogy a vendek a VI. században vándoroltak be keletről a Duna és Dráva mentén Pannónia és Noricum területére, nem nehéz a Krisztus utáni első század venedi népét a későbbi venedikkel, vinidaekkel s így a mai vendekkel hozni kapcsolatba. E szóval „wenda tehát a németek általában a szláv néptörzset nevezték s így nevezik A szlovének nyelve. A szlovének a magok nyelvét „slovénski jeziku-nek nevezik. A szom- széd németek ajkán „windisch", a tudományos iratokban pedig új-szlovén nyelv a neve. Windisch, szlovén és új-szlovén három elnevezése ugyanannak az egy dolognak. Csakhogy minden elnevezés más-más szempontból jelöli. Helyén való lehet tehát, ha mindenekelőtt azt vizsgáljuk, mi ez elnevezé- sekben a lényeges s ha annak alapján magát a nyelvet jellemezzük. E név: „windischu, magyarúl vend, a wende főnévtől származik. A VI. századtól a XII.-ig a szlávokat wendeknek, windeknek (latinúl venedi, Ó-szlovén nyelvemlék : Régibb glagol írás (X. század).