Seite - 230 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

230 az orrhangú magánhangzókat. S a szlovén nyelvben ma is minden ó-szlovén q-t o-val, minden f-t e-vel jelölnek és nem máskép, habár ma már maga az orrhangon ejtés, némi jelentéktelen maradvány kivételével, egészen elenyészett. A jó szerencse azonban még egy más, ékesen beszélő tanút is állított, a ki bizonyítja, hogy Szent Cyrill és Method liturgiái nyelvének Pannoniá- ban kellett keletkeznie. E tanú egyúttal egy ódon-ó időből, a X. századból származó műemlék : a Freisingi emlékek. Ezek két szlovén gyónó imád- ságot és egy, a bűnről szóló szlovén homiliát tartalmaznak, még pedig az akkori karantán-szlovének nyelvén. Mivelhogy e műemlékek kétségtelenül szlovén eredetűek s a pannon emlékek nyelvéhez oly közel állanak, mint egyetlen más szláv emlék sem: világos, hogy megfordítva, magokra a kérdéses pannon emlékekre is új világosság-sugár esik, mely fölismerteti, hogy, miután nyelvük a Freisingi emlékekhez oly közel esik, helyileg is közel kellett hozzájok keletkezniök. E sajátszerű szláv emlékeknek tehát, melyek nem bolgár, nem horvát, nem szerb, nem orosz emlékek, de melyek a Freisingi emlékekben ránk maradt szlovén nyelvhez oly közel állanak, — lehetetlen volt egyebütt keletkezniök, mint Karantania közelében, vagyis Pannoniában. Tehát nemcsak a történelem, de a nyelvészet is arra mutat, hogy Pannoniában a IX. században a kérdéses liturgiái nyelvet, vagyis az ó-szlovén nyelvet beszélték s hogy Cyrill és Method idejében az isteni tisztelet e nyelven tartatott. Egyébiránt a fejlődésnek ez az iránya Pannoniában csak múló termé- szetű vaia. Method halála után tanítványait kiűzték Pannoniából s az idők árja elborította a tartományt, keletről előnyomúltak a magyarok, éjszak- nyugat felől a német törzsek. Szlovének mai nap Magyarországnak csak nyugati szegélyén laknak s Radkersburg vidékén érintkeznek Dél-Stiria szlovénéivel. Ezek a szlovének tehát, a mennyiben az egykori Pannónia területén laknak, azaz a magyarországi, továbbá kelet-stiriai szlovének, végre a szlovén népnek Horvát-Szlavonországban lakó maradványai : ezek tartoznak a régi pannon szlovének ivadékaihoz. Most is, mint akkor, ugyanazt a szlovén nyelvet beszélik. Csakhogy a nyelv valamennyire változott; mert a nyelv sem ismer megállapodást, hanem változik; „mint a lomb a fákon, mely őszszel lehull s tavaszszal újra sarjad". A tudósok azért a mai szlovének nyelvét új-szlovén nyelvnek nevezik, megkülönböztetésül a IX. századbeli