Seite - 233 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Stiria, Band 7

233 A mi a magánhangzókat illeti, azoknál általában egyszerűsítés állapít- ható meg. Az ó-szlovén félhangzókat, a t, i>-t az új-szlovénben hangsulyo- zatlan szótagoknál többnyire elhagyják, a hangsulyozottakban ellenben #-val vagy ^-vel helyettesítik. így az ó-szlovén dbnb (nappal) den-nek vagy dan-nsk hangzik. A kemény (hosszú) y és a lágy (rövid) i csak egy hanggal, /-vei jelöltetik. A kemény y részben még fölismerhető a hangszabályokban, de a kiejtésben már alig, pl. otroci (gyermekek) és a z otroky-ból származó z otroki (gyermekek-kel). Az e betű háromféle. Van egy rövid hangsúlyozott, meg egy hangsulyozatlan e s a hangsúlyozott szótagokban egy hosszú kétszeres e, melyek közül az egyik az z-hez (a magyar /-hez) hajlik, a másik pedig némely vidékeken nyújtott mély £-nek, másokon az 0-hoz hajlóan hangzik. Példáúl svet (világ) és svet (szent). Ez utóbbi f a hangsúlyozott szótagokban az ó-szlovén en orrhang maradéka, mint a hogy az /-hez hajló è hangsúlyozott szótagokban az ó-szlovén jat-ot helyettesíti. Hangsulyo- zatlan szótagokban az ó-szlovén en és jat az első helyen említett rövid e-\é törpül. Az e-nek e három faján kivűl van még egy néma e, mely a vég- szótagokban némileg az ó-szlovén i és b félhangzókat pótolja. Pl. dober (jó) mocen (erős). Még az ó-szlovén orrhang q is, mely a szerbben és horvátban 7/-vá változik, hosszúságával sokszor különbözik a nyomatékos szótagokban az egyszerű 0-tól, habár nem tagadható, hogy az egyszerű o is, ha nyomaték esik rája, hosszúvá válhatik s hogy nyomatékos szótagokban bizonyos vidé- keken mind a kettőnek uo vagy 11 hangzása van. De nyomaték nélkül és röviden ejtve egyszerű 0-nak hangzik. Karintiában, Velencze szlovénjeinél s néhol e nyelvvidék keleti tájain részben megvan még az orrhang is. Karintiában e szót veci (nagyobb) venci-nek, dob (tölgy) dombnak ejtik. Ilyesminek találjuk a velenczei nyelv- járásban St.-Peter kerületben a venci, Resiában vinci szót; Stiriában pedig e szó mesec (hold) mesenc-x\^k hangzik. Mint a hangjelenségekben, úgy az alakképzésben is jelentékeny egy- szerűsítéseket mutat az új-szlovén nyelv az óval szemben. A mai nyelvben az ónak majd minden alakfajai megjelölhetők, noha némelyik csak mint kihalóban levő maradék. Ellenben mindenütt fölismerhető az egyszerűségre való törekvés úgy a névragozásnál, mint az igehajtogatásnál. A szláv declinatio sajátos, t. i. hely- és eszközhatározóinak ragjai a vocativus-szal együtt még megvannak, úgy szintén a három szám is : egyes, többes és kettős. De a vocativus már csak néhány szóra szorítkozik, a kettős szám- st. 30